Soha nem késő megtanulni érzelmeink szabályozását, ehhez adott pár tippet a bestsellerszerző Orvos-Tóth Noémi Kolozsváron

A jó pszichológusnak szerencsés esetben megvan az a tulajdonsága, hogy képes pozitív értelemben hatni hallgatóságára, az általános kedélyállapotokat meghatározó tényezőktől függetlenül átadni az érzést: nem vagyunk egyedül a problémáinkkal, mindannyian hasonló cipőben járunk, ha működésünk, kudarcélményeink, traumáink, családi kötődési mintáink megfejtéséről van szó. A különbség csak az, hogy ki, mikor és miként közelíti meg lelke sérülékenyebb szegletét.

A 11. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét szombat délutáni meghívottjaként Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus , a sikerlistákat sokáig uraló Örökölt sors és az idén megjelent Szabad akarat szerzője, megadta ezt az élményt a zsúfolásig megtelt Bánffy-palotában, ahol bármilyen nehéz téma – szorongások, veszteségek, bántalmazó kapcsolatok, személyiségzavarok, kötődési problémák, stb. – került szóba,

a végkövetkeztetésben mindig felsejlett a remény, hogy az enyhítő megoldás bennünk rejlik.

Az elsősorban transzgenerációs átadásokkal, a korai kötődés felnőttkori párkapcsolatokra gyakorolt hatásaival és a traumák élethosszig tartó befolyásával foglalkozó szakember az est házigazdájával, Sánta Miriámmal folytatott beszélgetésen, és az azt követő, bátortalanul induló, de egyre érdekfeszítőbb kérdéseket boncolgató közönségtalálkozón is törekedett hasznos

gyakorlati tippekkel lazítani a téma mélységét.

Az alaphelyzet ismert: a végtelenül egocentrikus posztmodern ember totális magányában végzetesen önmaga felé fordul, és már párkapcsolatában vagy családi kötődéseiben sem látja az „ÉN”-től a „MI”-t. Alig vesszük észre, hogy állandó kölcsönhatásban állunk nemcsak a szűk családi vagy baráti közösségünkkel, hanem a társadalom egészével. Ennek megélése nagyjából azon múlik, hogyan gondolkodunk magunkról, az önálló létezésünk mellett meg tud-e jelenni a közösséghez való tartozás élménye is.

A hiányra és a sérelmekre összpontosító befele fordulásból egyfajta kiutat jelenthet, ha a kapcsolataink szintjén a negatív köröket lecseréljük pozitívakra. Ilyenkor rendszerint megvan a „ja, hogy ezt így is lehet csinálni” aha-élménye, mely pozitív töltetet ad bármilyen helyzetnek – kezdte a megküzdési módok ismertetését a szakember.

Fotó forrása: www.facebook.com/KolozsvariUnnepiKonyvhet

A közelmúlt nagy vihart kavaró történései apropóján felmerült az áldozathibáztatás kérdése, mely Orvos-Tóth Noémi szerint szintén egy megküzdési módszer, mellyel saját magunkat akarjuk megnyugtatni, megerősítvén a hitet, hogy a világ egy igazságos hely. Amíg ebben hiszünk, nem kell szembenéznünk a ténnyel, hogy

jó emberekkel is történhetnek rossz dolgok.

A beszélgetés során újra és újra előkerült a csecsemő- és gyermekkori tapasztalatok kérdése, ugyanis a legtöbbször a korai életszakaszokból hozott „csomag” az oka felnőttkori szorongásoknak, frusztrációknak, párkapcsolati problémáknak. Orvos-Tóth Noémi szerint ha ezekkel nem nézünk szembe a megfelelő időben, és nem tanuljuk meg érzelmeink szabályozásainak alapvető elveit, kapcsolataink minőségén aligha tudunk változtatni.

Jó hír, hogy a gyógyulási mintázatok is átadhatóak, azaz egy ember is képes csodákra a környezetében. Nem beszélve a jól szerető szülőkről, barátokról, akár terapeutákról, akik törődő odafordulással, a biztonságérzet növelésével nagyon sokat segíthetnek.

A pszichológia eszköztárában fellelhető módszerek is sokat segíthetnek abban, hogy

kiszakadjunk a lelki mókuskerékből,

melyek közül Orvos-Tóth Noémi az autogén tréningen alapuló relaxációról és az idegrendszeri túlstimuláltságot tudatos izomfeszítéssel enyhítő progresszív relaxációról beszélt bővebben (ez utóbbit a könyvbemutató közönsége is kipróbálta). A belső biztonságérzet megteremtéséért és lelki épségünk megőrzéséért már azzal is sokat tehetünk, ha naponta tudatosan időt szakítunk a pár perces elcsendesedésre – foglalható össze a végkövetkeztetés.