Román politikus: „A keresztények Jézus Krisztus képét teszik ki, mi Viorica Dănciláét!”

Az egyszerű ember agya időnként teljesen belezsibbad a mioritikus haza sorsa körül bábáskodó politikusok aranyköpéseitől. Aztán, hogy az agysejtek újra működésbe lendülnek, az egyszerű embert hol a pánik, hol a düh, hol a röhögőgörcs kapja el: mégis hogy a fenébe kerültek ezek oda? Jó, egyeseket megválasztottak (nyilván azért, mert ügyesek), másokat kineveztek (nyilván azért, mert ügyesek). De mégis… vannak határok. Vagy nincsenek? Nézzünk egy esetet, amikor a hülyeség határtalan.

Az illető úr az ország (még) legjelentősebb pártjának egyik területi sárkányfeje, aki vagy két évvel ezelőtt még szállítási miniszter is volt. Amúgy nagyon nem fontos, kiről van szó, és amúgy is, az illető agyzsibbasztó aranyköpése sokkal jelentősebb, mint ő maga.

A sztori egyébként rém egyszerű, mellesleg bevett dolog minden pártnál. Amikor új elnököt választ a párt, az addigi elnök (már ha változik a személye) képe országszerte lekerül az irodák faláról, az új elnöké pedig fel. Ennyi.

Ki volt az ország (még) legjelentősebb pártjának elnöke? Ő hát! Aki most a börtönben csücsül. Na és ki az illető párt új elnöke? Ő hát! Aki az ország miniszterelnök asszonya is. És mit kell ilyenkor csinálni a fegyelmezett pártsejteknek? Lecserélni a képet. Van, ahol hamarabb ment a dolog, van ahol később. Fent említett úr pártos háza táján kicsit elkéstek az arcképcserével. És persze, a sajtó rákérdezett.

Na, és most jön a meredek. Fent említett úr ugyanis a kövtekezőt találta mondani. Figyelem, tessék megfogózni, jön az agyzsibbasztó:

Na kérem, ha magukhoz tértek, lehet pánikolni, düh9ngeni vagy épp röhögni. Jézus, Buddha és Madám Viorica. Az már csak mellékes nyalánkság, hogy az iszlámban tilos a nyugati értelemben vett istenábrázolás.