Restaurálják és látogathatóvá teszik a középkori alagútrendszert Óradnán?

Óradna ma csendes községközpont Beszterce-Naszód megyében. Az Árpád-korban viszont Magyarország legjelentősebb ezüstlelőhelye, továbbá Erdély egyik legnépesebb települése volt: szászok, magyarok, románok lakták. Kétes hírnévre tett szert az 1241-es tatárjárás idején, amennyiben a (gyakran egymásnak ellentmondó) források szerint Óradna volt az első magyar település, amelyet a betörő tatár seregek elpusztítottak: négyezer lakos meghalt, több száz férfit elhurcoltak.
És itt jelennek meg a föld alatti alagutak. Könnyű elképzelni, hogy a tapasztalt bányászokból álló lakosság képes volt megépíteni a település alatt húzódó, körülbelül öt kilométer hosszú alagútrendszert, amely arra szolgált, hogy veszedelem esetén a helybeliek ki tudjanak menekülni az ostromlott településről, az alagutak magasságából ítélve (5– 6 méter) akár lóháton is, el egészen a szomszédos Dombhátig.

A kommunista rezsim idején már végeztek archeológiai kutatásokat, és a hírek szerint sok emberi csontra bukkantak, ami arra utal, hogy számos helybelit menekülés közben ért a halál. Ezek a leletek összecsengenek a korabeli krónikák feljegyzéseivel, miszerint a tatárok az alagutakba vezették a közeli patak vizét, és gyakorlatilag megfullasztották a menekülőket.

Nos, a középkori alagútrendszer ma is ott húzódik Óradna alatt. És a település polgármestere, Valentin Grapini a fejébe vette, hogy restauráltatja a történelmi maradványokat, és megnyitja az alagutakat a nagyközönség előtt. Grapini úr kapta magát, és megpályázott egy kétmillió eurós norvég alapítványi támogatást. A hírek ugyancsak biztatóak, a projektet beválogatták a támogatandók közé, és szeptember folyamán érkezik meg a hivatalos válasz. A polgármester feltett szándéka az, hogy legalább egy kilométeres szakaszon be lehessen járni a középkori alagútrendszert.

A derék polgármester az első lépéseket már megtette. Szerződést kötött egy dévai szakvállalattal, melynek munkatársai egy hónapon át felméréseket végeztek, feltérképezték az egyelőre bejárhatatlan alagútrendszert. Ezután következnek a régészeti ásatások.

Az eddigi kutatások három alagút létezését derítették fel, melyek közül a leghosszabb 5–6 kilométer hosszú, és a dombháti várig húzódik a föld alatt.