Nem tudunk románul, vagy nem merünk tudni? – hasznos tippek nyelvtanuláshoz

Próbálta már magyarra lefordítani a „șmecher” vagy „descurcăreț” szavakat? És sikerült olyan kifejezést találni, mely az adott tulajdonság árnyaltságát megjeleníti, a román kifejezés teljes jelentéstartalmát visszaadja? Ugye, hogy nem? Minden nyelv másik gondolkodásmód, másik valóság – vallja Murányi Péter nyelvtanár, utazó, tolmács, fordító. A neuro-lingvisztikus programozás (NLP) (eredményorientált szemlélet) alapján oktató nyelvtanár Természetes nyelvtanulás című könyvében új, de valójában ösztönös módszereket ad arra, hogyan lehet könnyen nyelvet tanulni.

Új nyelvet, és nem idegen nyelvet, hangsúlyozta többször is a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészkarán tartott kedd esti előadásában, hisz akikhez kapcsolódni szeretnénk „nem idegenek, akik jönnek és elrabolnak”. Ezt akár el is hihetjük neki: hét nyelvet beszél, kamaszkora óta él különböző kultúrákban és két évtizede tanulmányozza a nyelvek elsajátításának fortélyait. Állítja:

egy másik nyelvet ugyanúgy kell megtanulni, mint az elsőt, az anyanyelvünket: le kell menni gyermekbe.

„A nyelvtehetség velünk születik... és felnőttkorban is megmarad” – hangzott a fő üzenet. Bár napjainkban sok kutatás van erről, nincs bizonyíték, hogy a gyerekkorral megszűnne a nyelvérzék. Arra viszont van, hogy a gyerekek tudnak a legkönnyebben nyelvet tanulni, így ha hatékonyak akarunk lenni e téren, őket kell utánozni: hasonló kíváncsisággal és kitartással kell belevetni magunkat a munkába.

Főleg bölcsészhallgatók vettek részt Murányi Péter hasznos tippeket felsorakoztató előadásán | A kép forrása a Márton Gyula Nyelvészeti Szakkollégium Facebook-oldala

Ugyanis nem igaz, hogy a felnőtt nem képes arra, amire a gyerek, inkább nem hajlandó rá, cikinek gondolja: például százszor elismételni egy szót, ahogy a gyerekek szokták. Murányi Péter szerint

szemléletbeli dolgokon múlik az, hogy egy második-harmadik nyelvet már nem tudunk ugyanolyan könnyen megtanulni, mint az elsőt.

Ennek fő oka, hogy a hagyományos nyelvtanulás a nyelvet intézményes keretek között, az adott kultúrától elválasztva, külön világként tanítja, és ezzel mintegy feje tetejére is állítja az egyébként természetes, ösztönös folyamatot. (Ez nem is meglepő, hiszen a nyelvoktatás holt nyelvek, a latin, majd az ógörög tanításából nőtte ki magát. Az egyetlen újjáélesztett nyelv nem véletlenül az újhéber, ivrit – ezt otthon, szüleiktől tanulták meg az izraeli bevándoroltak gyermekei.)

Murányi Péter a hagyományos nyelvoktatás hibái közé sorolta, hogy rögtön nyelvi struktúrákat, nyelvtant oktat, ahelyett, hogy a diák „paneleket”, azaz különböző élethelyzetekben használható típusmondatokat tanulna. Emellett az is elvárás, hogy egyből helyesen, hiba nélkül használja ezeket. „Ez olyan, mintha a bölcsőből kilépve tüstént táncolni akarnánk” – mutatott rá az oktató. Példaként a kisgyereket említette, aki számtalanszor mond hibásan egy szót, míg rögzül a helyes változat.

Egy nyelv hatékony megtanulása nemcsak a használt módszereken, a hozzáálláson is múlik, tért ki egy, a hagyományos nyelvoktatás által szintén mellőzött aspektusra.

Ennek megfelelően kell tanulni is: nem mindegy, hogy azért akarunk tudni franciául, mert ezen a nyelven írnánk a doktori disszertációnkat, vagy turistaként stoppolni akarunk az országban.

A nyelvet nem lehet elválasztani a kultúrától, az adott népcsoport gondolatvilágától, gesztusaitól, így a nyelvtanulásra sem elég a heti pár óra, életünk részévé kell tenni, vallja Murányi. Ez egyben jó hír is, teszi hozzá, hiszen nem kell külön időt szakítanunk a nyelvtanulásra, bármit csinálunk, annak minősül. Például, ha főzés közben az új nyelven olvassuk a receptet, ízlelgetjük a hozzávalók nevét.

És nemcsak mondogatjuk, ezt lazán, vidáman, élvezettel kell tenni, kíváncsisággal, mint a kisgyerek. „Az összes jó nyelvtanuló, akit ismerek, élvezi, hogy megtanul új gondolkodásmódokat” – mondta Murányi, aki szerint itt lehet a kutya elásva az erdélyi magyarok román tudását illetően is. Szerinte ugyanis

fontos szempont, hogy pozitív élmények kapcsolódjanak az új nyelvhez,

így elsősorban azt hallgassuk, olvassuk, tanuljuk az adott nyelven, amit alapvetően szeretünk. Vagy olyan emberekkel lépjünk kapcsolatba az adott kultúrából, akik szimpatikusak. És ez a kapcsolat mindennapos legyen, Murányi Péter szerint ugyanis naponta használni kellene az új nyelvet, így ha nem vagyunk abban a környezetben, mesterségesen kell megteremtenünk.

Például azáltal, hogy „beszerzünk” egy mentort, egy olyan embert, aki anyanyelvi szinten beszéli az adott nyelvet és a legtermészetesebb élethelyzetekben elbeszélget velünk. Erre egy nagyvárosban több a lehetőség, Budapesten, de már Kolozsváron is megtehetjük: ha meg akarunk tanulni spanyolul, kiadjuk az albérleti szobát egy spanyol Erasmusos diáknak. Ha törökül akarunk tudni, elszegődünk a szomszéd kebaboshoz vagy legalább mindennap elbeszélgetünk vele törökül.

És a napi kommunikáció az adott nyelven még mindig nem elegendő, ezen tovább mélyíthetünk azáltal, hogy mindent a célnak rendelünk alá, például a számítógépünket is átállítjuk az adott nyelvre, de kedvenc zenéinket, filmjeinket is azon a nyelven, olyan felirattal követjük. És, jön egy újabb fontos tipp: az új nyelven gondolkodunk. A belső beszéd is azon a nyelven zajlik, ami már arra is jó, hogy kiderüljön, mi az, amit nem tudunk.

Összefoglalva: a másik nyelven élünk!

Hogyan vágunk bele, azaz lépünk be az új kultúrába? Ez is fontos mozzanat, melynek a hagyományos nyelvtanulás nem tulajdonít jelentőséget, állítja Murányi Péter. „Nem lehet úgy megtanulni úszni, hogy ülünk a parton a kispadon” – hangzott a hasonlat. Ahhoz, hogy belépjünk egy másik kultúrába, meg kell figyelni, majd leutánozni azt, a nonverbális kommunikációval kezdve. El sem képzelnénk ugyanis, mi minden kiderül egy nyelvről, kultúráról a testtartásból, gesztusokból, hangszínből, mondta az előadó.

Ezt be is bizonyította: kihívott a közönségből egy németül és spanyolul egyaránt tudó diáklányt, akivel mindkét nyelven eljátszottak egy jelenetet: egyből feltűnt a német nyelv távolságtartó kimértsége, komolysága, parancsként ható kattogása, illetve a spanyol mosolygós közvetlensége, dallamossága. (Most már tudjuk, miért szeretnénk tudni spanyolul.)

A többnyire bölcsészhallgatókkal zsúfolt előadóteremben számos gyakorlati kérdés is felmerült, és természetesen a román nyelv tanulása is szóba került. Az előadó elmondta, románul úgy tanult meg, hogy leköltözött a Regátba, és – mivel messze volt az erdélyi ütközőzónától – ez kellemes élmény volt. A nonverbális belépés kapcsán figyelte meg, hogy a románok inkább közvetítenek érzelmeket, és náluk az is belefér, ha egy ötfős társaságban három egyszerre beszél.

Az NLP-oktató Természetes nyelvoktatás című könyvét előadás után dedikálta is | A kép forrása a Márton Gyula Nyelvészeti Szakkollégium Facebook-oldala 

Az erdélyi magyarok kettős helyzetben vannak: egyszerre akarják megőrizni az identitásukat és elsajátítani az állam nyelvét. Ehhez olyan közeget kell találni, ahol nincs nyomás (tehát az iskola nem a legalkalmasabb), és olyan dologhoz kell kötni, amit szeretünk, szívesen csinálunk. A nyelvtanulási kudarcok 80 százaléka a saját gátlásainkkal függ össze, azzal, hogy azt hisszük: nem vagyunk képesek rá.

Sok múlik azon, hogy hajlandók vagyunk-e belépni az adott kultúrába

– jött a válasz annak a székely fiúnak a kérdésére, aki bár az egyetemet románul végezte és öt éve román munkaközösségben dolgozik, mégis úgy érzi, nem tudja tisztességesen a nyelvet, nem tudja igazán kifejezni magát románul. „Találj egy olyan román közösséget, akiknek a világába hajlandó vagy belépni” – szólt a tanács.

Új nyelvet tanulni nemcsak azért éri meg, mert új ablakot nyit a világra, hanem azért is, mivel általa  sokkal könnyebbé válik a további nyelvek tanulása, „az agyunkban is kinyílnak ablakok”. Ez nem csak az azonos nyelvcsaládba tartozó nyelvekre érvényes, de ott különösen igaz – hangzott el a záróérv. Aki máris nekivágna, a természetes nyelvtanuláshoz ITT talál további tippeket.