A lej olyan gyenge lett, hogy lassan egy jóllakott óvodás is földhöz csapja…

Az államelnök-választás vasárnapi első fordulója óta a lej úgy viselkedik, mint aki romlott halat evett. Rosszul van, szédül, hányinger kínozza, magas láza van, megy a hasa… és egyre gyengül.

A csütörtöki szent napon a Román Nemzeti Bank (BNR) csendben bejelentette: egy euró jelen pillanatban 5,1222 lejt ér. Ami irtó rossz hír, mert ha ez a nemzeti bank árfolyama, akkor a valutaváltóknál simán megugorja az 5,25 lejt. Mindez annak ellenére, hogy a BNR az elmúlt három napban – tessék megfogózni – hétmilliárd eurót injekciózott a betegbe, hogy megállítsa a gyengülési folyamatot.

És ez csak a jéghegy csúcsa. Mert a lej gyengülése következtében emelkedni kezdtek a lejes kamatok. (Jaj, mondhatja erre mindenki, akinek lejben kell kamatot fizetnie.) De más is van: ha ez így marad, megdrágul a kaja, megdrágulnak a repülőjegyek, pont nyári szabadság előtt, megdrágul egy csomó minden, amit nekünk, polgároknak kell majd lenyelnünk. Az infláció is megugrik, az előrejelzések szerint olyan fél százalékponttal.

Mondjunk még valami rosszat? Ha a helyzet nem változik, az is vakarhatja a fejét, aki eurós hitelt akar felvenni. Érthető okokból.

De hogy jó hírt is mondjunk: Kolozsváron esik az eső. Májusi. Aranyat ér. Nulla kamattal.

Még van egy kis idő az államelnök-választás második fordulójáig, tehát tovább dübörög a kampány, amely… nos, egyre piszkosabb, milyen legyen ebben a gyermekcipős demokráciában, amilyen a mioritikus.

Nem csodálkozunk tehát azon, hogy a Székelyföldre lecsapott a nackó-provokáció papírökle. Csütörtök reggel a csíkszerdai (és csíktaplocai) polgárok arra lehettek figyelmesek, hogy a településeken egyszerű, de annál mélyértelműbb üzeneteket hordozó falragaszok jelentek meg. Az egyszerűség annyit jelent, hogy a különböző tereptárgyakra felragasztott plakátok sima fehér lapokból állnak. A mélyértelmű üzenetek pedig azt jelentik, hogy az (egyelőre) ismeretlen plakátkészítők George Simion (vagy neki tulajdonított) vérnackó mondatait nyomtatták rá. Például:

Ez még jogilag is sántít, hiszen mondjuk 120 éve még nem volt román föld, metaforikusan pedig végképp marhaság (élő példa rá épp a Székelyföld), na de tudjuk, hogy a vérnackók a saját, alternatív valóságukban élnek. Kár, hogy közben másnak is ártanak.

Egy másik csodás mondat a következő:

Hogyne, világos, ez itt Románia, és hajlandó is vagyok a román himnuszt énekelni, amint úgy érzem, hogy Románia megtisztel, mint adózó állampolgárát, és nem hadonászik az orrom előtt folyton a trikolór öklével.

Na, szóval ilyen plakátoknak örvendhettek csütörtök reggel a csíkszeredaiak meg a taplocaiak. De kitartás, még csak kicsi van hátra a kampányból. Utána pedig… na, azt majd meglátjuk.

Mér rég nem hallottunk Ilie „Nasty” Năstase úrról, Románia hajdani teniszcsillagáról, aki később egyre kevesebb dicső tettet hajtott végre, de legalább jó mélyre süllyedt a mucsai véleményformálás latrinájába. (Aki kíváncsi, hogyan szidja például a magyarokat meg Bölöni Lászlót a jó Nasty, kattintson ide meg ide.)

Na de ami késik, nem feltétlenül múlik. Az idei év legnagyobb politikai eseményének, az újrajátszatott államelnök-választás zaja Nasty urat is kihajtotta a kő alól, ahol épp hevert. Ugye, ha már boldog-boldogtalan naponta szajkózza, ki a jó elnök és ki a rossz, miért pont Nasty mester maradna ki a szájkaratéból? És Nasty megmondta. Ahogy szokta.

Azzal kezdte, hogy ha Nicușor dan nyer, ő elköltözik az országból. (A csütörtöki ügyeletesnek az ilyen szájtépők a kedvencei, akik bármire, ami szerintük rossz, azzal fenyegetik a nem is tudják, kiket, hogy elköltöznek az országból.)

Aztán eltelt kis idő és megint kifakadt a jóember: mit csinált ez a Nicușor? Mit? Hát a bukaresti főpolgármesteri tisztséget se tudta ellátni, hogy legyen államelnök? A maga részéről Nasty mester biztos abban, hogy Simion nyerni fog. Mégpedig azért, mert ez a Nicușor, hát ez egy senki. Egy nímand. Háné, hogy néz ki.

A magunk részéről tényleg csak annyit: szerintünk Nasty úr jobban ért a teniszhez, mint a kommunikációhoz.