Nem lehet kilőni a román űrrakétát, mert a hatóságok belefulladtak a bürokráciába

Huh, szóval, a mioritikus űrtechnológiáról lesz szó, öveket becsatolni. Van Romániának egy űrhajósa. Dumitru Prunariu a baráti Szovjetunió által a kelet-európai szocialista blokk számára indított Interkozmosz űrprogram keretében, 1981 májusában a Szojuz-40 űrhajó fedélzetén kijutott a világűrbe. A közel nyolc napos küldetés azóta is szinonimája a román űrutazásnak, mert hogy az utóbbi fél évszázadban ez volt az egyetlen román vonatkozású űrprojekt. Aztán negyven év múlva, 2010 júniusában a Helen-2 rakéta, a Román Légi és Űrrepülési Egyesület (ARCA) nevű magántársaság munkájának eredményeként, a Google Lunar X Prize verseny keretében

sikerrel felszállt és 40 kilométeres magasságig emelkedett.

Ami ugyan még nem a világűr, az csak 100 kilométernél kezdődik (ez a Kármán-vonal, ahonnan a tényleges űrt számítják), de mindenképpen az első lépés volt, amit egy román gyártmányú jármű tett az űr felé. Ugorjunk vagy tíz évet. Az ARCA benevezett egy másik űrversenybe, amit az Európai Bizottság hirdetett meg 2018-ban. Az új, teljes egészében romániai gyártású, EcoRocket elnevezésű rakéta környezetkímélő technológiával működik, a felemelkedéshez szükséges tolóerőt nagy nyomású gőz biztosítja. A rakéta – amelytől immár 240 kilométeres magasság elérését remélik – egy műholdat helyezne pályára, megépítése pedig 1,2 millió euróba került, a kilövés költségei további 490 ezer euróra rúgnak. Ezeket az összegeket teljes egészében magánfinanszírozásból biztosították.

És akkor jöjjön a sztori vadkeleti része, amiről a Libertatea írt részleteket.

Ahhoz, hogy egy űrjárművet el lehessen indítani, egy sor engedélyre és jóváhagyásra van szükség. Az ARCA meg is tette a szükséges lépéseket és benyújtotta a megfelelő kéréseket egy sor intézményhez, a védelmi minisztériumhoz, a hadsereg, a légierő és a haditengerészet vezérkarához, a nemzetközi légi közlekedési szervezethez (ICAO), valamint a Fekete-tenger környéki államok nagykövetségeihez. A rakétát június végén mutatták be Konstancán, a kilövést pedig eredetileg augusztusra tervezték, aztán szeptemberre, majd októberre csúszott az időpont. Csakhogy az illetékes romániai szerv, a Román Polgári Légi Közlekedési Hatóság (AACR) jelezte, hogy nem neki kell kiadnia a repülési engedélyt. Az ARCA azzal vádolja a légi közlekedési hatóságot, hogy nem is akarja kiadni a szükséges jóváhagyást, a hatóság viszont azt állítja, hogy neki csak a román felségvizek, vagyis a tengerparttól számított 12 tengeri mérföldes (mintegy 22 kilométeres) távolságig, függőlegesen pedig 20 kilométeres magasságig terjed a hatásköre, így nem is tudja kiadni az engedélyt, mivel a kilövés nemzetközi vizekről történne. A jóváhagyás hiányában azonban a romániai légtérben a légi közlekedést irányító hatóság, a Romatsa

sem tudta a Fekete-tenger fölött lefoglalni a kilövéshez és repüléshez szükséges légteret.

A dolgot az is nehezíti, hogy a Román Űrkutatási Ügynökség (ROSA) elnöke, Marius Piso – aki konfliktusban áll az ARCA vezetésével – fitymálóan csak annyit mondott korábban az ügyben, hogy a projekt puszta marketing-húzás. Dumitru Popescu, az ARCA alapítója most kissé tanácstalan, mert ebben a helyzetben nem igazán tudni, mi a megoldás. „Meglátjuk, mit lehet tenni” – mondta ki azt a mondatot, amelyet oly sokszor lehet hallani, amikor az ember lemerül a romániai bürokrácia bugyraiba. A helyzetet vélhetően egy rosszkedvű titkárnő tudná megoldani, aki, miután visszajön a szabadságáról, ráteszi majd a szükséges pecséteket a tíz példányban bekért, hitelesített dokumentumokra…