Marcel Ciolacu előbújt egy kő alól és kijelentette, Ilie Bolojan hazudozik…

Már azt hittük, végleg megszabadultunk a vásott mosolyú Marcel Ciolacutól. Mármint olyan értelemben, hogy nem látjuk annyit a fejét a tévében, monitorokon, hiszen nem miniszterelnök, nem is pártelnök, egyszerű PSD-s parlamenti képviselőként meghúzódik a tömegben, javaslatokat tesz, szavazgat, interpellálgat, ilyenek.

Erre tessék, hát nem előbújik egy kő alól és rögtön szeges bakanccsal kezdi rugdosni a Bolojan-kormányt? A jóember kapta magát és egy interjúban elmondta (többek között), hogy hallott valami olyat, hogy ez a Bolojan miniszterelnök úr azt mondta, hogy a megszorításokkal éppen csak hogy sikerült elkerülni Románia fizetésképtelenségét. Hát ez egy nagy hazugság, mondta Ciolacu úr. Mert Románia sohasem volt fizetésképtelen. (Ugye, Bolojan úr nem is ezt mondta, de ez Ciolacu urat szemmel láthatólag nem érdekli.)

Meg aztán ő, Ciolacu úr hagyott (feltehetőleg a saját kezeivel) 12 milliárd lejt a pénzügyminisztérium tartalékalapjában. Arról nem is beszélve, hogy a Román Nemzeti Bank tartalékai még soha nem voltak ilyen nagyok.

Az ember nézi ezt a Ciolacut és nem is érti, miért van akkora hiszti, miért ekkora az infláció, miért ekkorák az energiaárak, hát Ciolacu mindent megoldott. Nem?

Ciolacu úrnak az sem tetszik, ahogy a kormány a kialakult helyzetet kezeli. Ugyanis Ciolacu úr szerint nincs helyzet. A kormány egy költségvetési problémát fújt fel gazdasági válsággá. Ez nagyon súlyos dolog Ciolacu úr szerint. Értik, ugye? Nincs semmi baj, és ami van, azt a Bolojan-kormány csinálta. Jöhet a sör meg a miccs, Dragnea módra.

És amúgy is, minden szar, mondja Ciolacu úr. Az ő idejében hatalmas befektetések voltak, most nincsenek. Bolojan úrék megnövelték az áfát és tessék, nem tudják behajtani. Az inflációról ne is beszéljünk, amit Ciolacu úr a saját kezével vitt le 5,5 százalékra, és most megint 10 százalék.

Nem is tudjuk hirtelen, mit mondjunk. Azt viszont látjuk, hogy Ciolacu úrnak nem sül le a képéről a bőr.

Ugye, jön a tél. És mind rettegünk a hatalmas gáz- meg villanyszámláktól. Na de: biztos tudják, hogy van egy olyan állami intézmény ebben a bezzegországban, amelynek az a neve, hogy Országos Energiaszabályozó Hatóság (ANRE). Aminek éppen az lenne a feladata, hogy korrekt válaszokat adjon, például az energia-áremelésekre, értsd, ennek a hatóságnak kéne megmagyaráznia, miért emelkedett a villanyszámla a duplájára. De nem teszi. Sőt, a 2024-es hivatalos jelentését se volt képes közzétenni.

Egy átlagos ANRE-fizetés 3700 euró havonta. A főfelügyelő fizetése pedig 15 000 euró havonta. Ilyen alapon talán nem túlzás kijelenteni, hogy a hatóság tevékenységi hatékonysága fordítottan arányos a fizetésekkel.

És ha ez még mind nem lenne elég, akkor azt is elmondhatjuk, hogy az energia-főfelügyelő úr lazán elvicceli a vezetése alatt álló hatóság részére érkező kritikákat. Ugye, megkapták már, hogy Romániában a legdrágább az áram egész Európában. Azt is megkapták, hogy fennáll a lehetősége, hogy Románia nem képes kellő mennyiségű energiát juttatni a fogyasztókhoz a közelgő tél idején. És azt is megkapták, hogy hahó, a román piacon működő energiakereskedőknek háromszor akkora a profitjuk, mint más európai országokban.

Mit mond erre a havi 15 000 eurót felmarkoló energia-főfelügyelő? Nos, poénkodik. Dehogyis fizeti Románia a legnagyobb árat Európában, a világon, a galaxisban. (Annyira szeretjük, amikor egy ilyen alak cinikusan heherészik a valóban magas energiaárakon.) És nem lesz itt semmiféle energia-kimaradás. Ahogy a marslakók sem fognak leszállni Romániában. Sőt, a marslakók hamarabb megérkeznek, mint az energia-kimaradás.

Na, ennél a mondatnál kellene kirúgni ezt a fickót. Persze, jó kérdés, akad-e kompetens ember, aki valóban felügyelné az energiakiadásokat ebben a bezzegországban.

Nem tudom, ki emlékszik még arra a november végi napra 2009-ben, amikor az államelnök-választások első fordulójának szavazóvasárnapján egy népszavazást is tartottak. A népszavazás tárgya az egykamarás parlament, illetve a képviselők számának csökkentése (legtöbb 300-ra) volt. A szavazók többsége akkor egykamarás parlamentet és legtöbb 300 képviselőt kívánt. Ja, a népszavazás nem volt kötelező érvényű, hanem konzultatív. Vagyis ha a hatalom akarta, megcsinálta, ha nem akarta, nem csinálta meg.

Nos nem akarta. Egyetlen uralmon levő párt, koalíció sem akarta. Sőt, olyan is előfordult, hogy épp azért nem akarták a románok, mert az új forma az RMDSZ-nek kedvezett volna. Ez 2011-ben történt, amikor a PDL ásta el az átalakítást, mivel akkoriban a mandátumokat a megyék, nem a lakosság számához viszonyították és ez pont az RMDSZ-nek lett volna jó. Ugye, milyen bájos?

A lényeg, hogy ahányszor csak előkerült a téma, minden alkalommal el is ásták. A legutóbbi próbálkozás idén májusban történt: a derék és igen hatékony politikai tevékenységgel rendelkező USR benyújtott egy törvénytervezetet, miszerint maradjon ugyan kétkamarás a parlament, de legyen benne 200 képviselő és 100 szenátor, vagyis 300 ember a jelenlegi 464 helyett.

Bolojan miniszterelnök úr egy minapi PNL-s pártgyűlésen állítólag azt mondta a szenátorainak, hogy támogassák az USR-s tervezetet a szakbizottságokban és a plénumban, de arra vigyázzanak, hogy a kisebbségek ne veszítsenek túl sokat a dolgon. Milyen szép, nem? Hát már nem vagyunk a sötét kétezres években, amikor azért ásták el a tervet, mert túl sok magyar képviselő lett volna.

Az RMDSZ értelemszerűen kiakadt a felmelegített projekt hallatán, hiszen a jelenlegi megfogalmazásban a törvény azt eredményezné, hogy kevesebb RMDSZ-es képviselő és szenátor lenne a parlamentben, mint amennyi jelenleg van. Például: Kovászna megyének jelenleg négy képviselője és két szenátora van, az új felállásban két képviselője és egy szenátora lenne. Ugyanígy Hargita megyének a jelenlegi öt képviselő és két szenátor helyett három képviselője és egy szenátora lenne. Az RMDSZ a hírek szerint jelezte, hogy ha ezt a projektet a koalíciós partnerek tovább tolják anélkül, hogy bármiféle egyeztetés történne az ügyben a koalíción belül, akkor ő kilép, hiszen ilyen formában nincs értelme a koalíciónak.