Madám Dăncilă színe előtt épp nincs miért gyerekeket ugráltatni, a pártos helyi vezérek viszik tovább a hagyományt (VIDEÓval)

Emlékszik még, kedves Olvasó, arra a tavalyi esetre, amikor valahol délen, egy rendezvényen többek közt ránézésre óvodás korú kisgyerekek a fejükre álltak a kemény járólapokon, mégpedig az akkori miniszterelnök asszony, Viorica Dăncilă néne tiszteletére? Nem emlékeznek? Akkor tessék, itt egy kis ízelítő a gyomorforgató hopszaszáról:

Na kérem, nyújtsa fel a kezét, akinek nem a Ceaușescu elvtárs tiszteletére rendezett hasonló hacacárék jutnak eszébe a fenti képsorokról. Oké, kicsiben.

Közben eltelt másfél év, Madám Dăncilă épp bukott angyalként nyalogatja a sebeit, mi a fenét ünnepeljenek egy ilyen vereségen?

Viszont szerte az országban ott ücsörögnek a hű (vagy kevésbé hű, aszerint, hogy mennyi koncot kaptak) PSD-s helyi vezérek. Akiket biza továbbra is úgy ünnepelnek, mintha nem dőlt volna össze a kacsalábon (nem) forgó PSD-kormány.

A történet lényegében siker. Szép, masszív, tartós híd épült a Maros fölött, a Fehér megyei Tövis és Magyarkapud települések között. Nagy tehát az öröm. A tövisiek igazán modern hídon át látogathatják immár a magyarkaudiakat, és viszont. A hídavatás alkalmával összegyűltek a népek a Maros két partját összekötő építményen. És megünnepelték a jeles eseményt, ahogy kell. Ez így nagyon szép.

Az már kevésbé szép, sőt, irtó ronda, hogy a szervezők odaállítottak egy gyerekekből álló csoportot a mikrofon elé, és mindjárt az elején felolvastattak az egyik kislánnyal egy ilyen csasztuska-szerű verses szöveget, amely a hidat a helyére varázsló PSD-s tövisi polgármesterről, és persze neki szól. Hogy sok polgármester jött-ment a vidéken, de senki sem csinálta meg a hidat, erre jön ez a derék ember, rendes vasutas-gyerek, és tessék, elintézte Bukarestben, van híd, hogy az a drága jósieten áldja meg a kezét, s adjon neki minden égi s földi jót.

Itt a videó, tessék nyugodtan nézni, viccesnek tűnik, pedig elég groteszk. Az ominózus vers az 59. percnél hangzik el: