Korlátozások és incidensek nélkül zajlott a csíksomlyói búcsú
Közben a román hivatalos szervek Trianon napját ünneplik, a nackópatrióták pedig hergelnek, akit lehet.
A világjárvány lejártát követően, valamint az utóbbi időben ismét egyre feszülő magyar-román viszony közepette remek hír, hogy ismét mindenféle korlátozások, továbbá incidensek nélkül zajlott a közép-kelet-európai régió legnagyobb katolikus zarándoklata Csíksomlyóban.
Hit, nemzet, keresztény kultúra, béke a nyeregben
A nyereg a járványt megelőző megszokott látványt nyújtotta szombat délelőtt: becslések szerint több százezer ember gyűlt össze és békében, áhítattal fordította lelkét a pünkösdi ég felé.
Az idei búcsú szónoka, Udvardi György veszprémi érsek szomszédban zajló háború árnyékában érthető módon a ferences rend jelmondatára építette
" target="_blank" rel="noopener">beszédét: Béke és jóság! A békét nem elég áhítani, a békét teremteni is kell. Mindannyiunknak.
Közben persze egyebekről is szót ejtett az érsek úr. Például a keresztény identitás, kultúra forrásáról, jelentőségéről:
Meg az új ember ideájának mindenkori csapdájáról:
Meg a népek közti egyetértés lehetséges útjáról:
A hegyeken túl (és innen) Trianont ünneplik a hivatalos emelvényeken
Valószínűleg egy karosszékből (bár jól megülve a szuverén nemzeti nyerget) érkezett ugyanezen a napon Lucian Romașcanu művelődési miniszter Trianon napi üzenete, amely nyilván egészen másról szól.
A véletlen úgy hozta, hogy idén pünkösd szombatja ismét egybeesik a nemzeti összetartozás napjával, amikor is – 2010 óta – a magyar nemzet megemlékezik a számunkra katasztrofális eredményekkel járó trianoni döntésről. A román fél tíz évig várt a szimbolikus ellenlépéssel: Klaus Ionopotchivanoc Iohannis álkisebbségi államelnök 2020. november 18-án írta alá a Trianon-ünnepnapra vonatkozó törvényt. A világjárvány az ilyen irányú ünnepségeknek is betett, de idén már szabad a gazda, lesz is jó pár vonatkozó akció.
Romașcanu miniszter úr üzenetében bevallja, hogy ezen a napon elnémul a meghatottságtól, de ugyanakkor kijelenti: ez a nap a román nemzet akaratának és a nemzeti identitásnak a tükre. A mai napot a román hadseregnek, a kiváló román diplomatáknak, továbbá a szövetséges hatalmaknak köszönhetjük, akik felismerték a történelmi pillanatot. Így, ebben a sorrendben. Mi úgy tudjuk, hogy a sorrend épp fordított volt, de ez mit sem változtat a hivatalos román nemzeti diskurzuson.
A nackópatrióták a maguk részéről hergelnek, mert másképp nem lenne okuk a létezésre
George Simion AUR-társelnök és parlamenti képviselő a maga részéről biztosította híveit, hogy a szombati szent nap nem marad akció nélkül. Mint Facebook-oldalán epésen megjegyezte, ő lesz az egyetlen román pártelnök, aki jelen lesz Gyulafehérváron, amint jelen volt a minap az Úz-völgyében is. Mert más pártelnökök csak Brukenthalt (mondjuk, az ő szobra Nagyszebenben van) és Bethlen Gábort mennek oda bámulni.
Mi a nackóbundás politikus úr terve? Hát az, hogy szombat délután elmegy Gyulafehérvárra és állít egy keresztet, mégpedig azon a helyen, ahol az 1784-es parasztfelkelés két vezérét kerékbe törték. Igaz, hogy van ott már egy obeliszk, de Simion urat ez az apróság nem zavarja, ami a szándékát illeti.
https://www.facebook.com/george.simion.unire/posts/564147205080722
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
