Hogyan kerülnek szuperhősök az '56-os Budapestre?

Az 1956-os forradalom és szabadságharc mítoszát többféleképpen feldolgozták már, de a képregény eddig nem tartozott azon médiumok közé, amelyet a pesti srácok és lányok közdelmének megörökítésére használtak volna. Azaz ez sem teljesen igaz, mert – amint Békés Márton történész, a budapesti Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója elmondta – nem kisebb művész készítette az első (igaz, csak négyoldalas) képregényt a magyar forradalomról 1959-ben, mint Jack Kirby, akit többek közt Amerika kapitány figurájának megalkotójaként ismerünk.

Békés Márton történész ismertette a kiadványt|Fotók: a Kolozsvári Magyar Napok Facebook-oldala

A Terror Háza, illetve a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány azonban az '56-os emlékévre egy igazi, színes (azaz helyenként fekete-fehér), szélesvásznú, keményfedelű, igencsak mutatós és reprezentatívnak szánt kiadvánnyal jelentkezett: a Budapest Angyala már címében is a hollywoodi szuperhős-legendáriumot idézi. És ez nyilván nem véletlen: Békés Márton szerint a műfajjal és a szuperhős-tematika megidézésével a fiatalabb korosztályokhoz szeretnék közelebb hozni '56 fiataljainak történetét.

A pesti srácok persze nem igazi szuperhősök, abban az értelemben, mint mondjuk Superman, Batman vagy a Pókember, de bizonyos szempontból ők is rendelkeztek egyfajta „szuperképességgel”: a szabadság iránti vággyal és elkötelezettséggel, amellyel – erkölcsi értelemben – egy röpke történelmi pillanat erejéig sikerült önmaguk és a világ fölé emelkedniük.

Nem érdektelen elmondani, hogy a képregényt – amelynek szövegét Tallai Gábor írta – az a Futaki Attila rajzolta, aki a ma élő talán leg(el)ismertebb, amerikai óriáscégeknek – például a Disneynek – is dolgozó magyar képregényrajzoló külföldön. Ők egyébként ugyanezen a napon Brüsszelben, a képregényműfaj egyik európai fellegvárában mutatják be a Budapest Angyalát.

A történet főhősének neve – Angyal János, avagy John Angel – bevallottan rájátszik a forradalom egyik ismert hősének, a hithű kommunistából forradalmi mártírrá vált Angyal Istvánnak a nevére. A sztori dióhéjban az, hogy a forradalom leverése után Amerikába menekült pesti srác, aki időközben egy nagyvállalat vezetőjévé vált az újvilágban, a nyolcvanas évek vége felé hírét veszi, hogy a szovjetek azt az őrnagyot nevezték ki budapesti nagykövetnek, aki '56-ban szerepet vállalt a Corvin közi ellenállás felszámolásában, és számos forradalmár vére tapad a kezéhez. Feleségével – aki szintén „pesti srác”, vagyis pesti lány – elhatározzák, hogy hazautaznak és bosszút állnak egykori ellenségükön.

Van itt minden, ami egy képregényes történethez kell, akció, szerelem, hősiesség: Békés Márton elmondja, hogy az a kedvenc képregénykockája, amikor Angyal János, régi – de még mindig csodásan üzemelő – motorkerékpárján, két Molotov-koktéllal a kezében támadja meg a gonosz szovjet tisztet, a bosszú lángoló angyalaként. És naná, hogy happy end a vége...

Mert a történész szerint a forradalom győzött: azért győzött, mert mi most beszélünk róla. És hogy ez hőskultusz volna? Igen, az – szögezi le Békés Márton –, de vállaltan: ez kijár '56 „hétköznapi szuperhőseinek”, a „minden sarkon ott álló Puskás Öcsiknek”, akik világszerte irigyelt erkölcsi tőkét halmoztak fel a magyarságnak. Még ilyen vad- és képregényes formában is.