Hajléktalanná vált az egykori kolozsvári milliomoscsináló

Mert nem fizette a lakbért, és a közköltségek ellenértékével is jócskán tartozott. Ioan Stoica, a hírhedt Caritas piramisjáték 76 éves alapítója jó ideje egy brassói garzonlakásban élt. Az említett tartozások miatt a lakás tulajdonosa rendőri segítséggel kilakoltatta az annak idején hatalmas pénzeket forgató ex-könyvelőt, aki egyik napról a másikra az utcán találta magát.

Stoica 1992 áprilisában alapította a Caritas Kft.-t, 100 000 régi lej (500 dollár) alaptőkével.

A Caritas volt lényegében az első és a legnagyobb csalás a forradalom utáni Románia történetében.

Stoica azt ígérte a népnek, hogy ha valaki beszáll a játékba egy bizonyos összeggel, három hónap múlva az összeg háromszorosát kapja vissza.

A Caritas két éven keresztül működött, 1994 augusztusáig. Több millió romániai polgár vett részt a játékban, és becslések szerint a befizetett teljes összeg egy és ötmilliárd dollár között mozgott.

Amikor még minden dübörög. Gheorghe Funar polgármester bevallja, hogy játszott és nyert a Caritason

A megablöff Brassóból indult, ám pár hónap elteltével Kolozsvárra költözött, ahol az akkori polgármester, a szélsőséges nacionalista Gheorghe Funar tárt karokkal várta. A vállalkozás első székhelye a kolozsvári prefektúra épületében működött, és a prefektúra akkori lapja, a Mesagerul Transilvan gyakorlatilag a piramisjáték szócsövévé vált.

És hogy mekkora hullámokat vetett a csalás? Pontosan nem tudni, ám a szakemberek szerint kettő és nyolcmillió közt mozgott azoknak a polgároknak a száma, akik valamilyen összeggel részt vettek a játékban. Vagyis a romániai háztartások 35-50 %-a. Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója szerint

egy adott ponton Románia teljes pénztömegének egyharmada átment a Caritas számláin.

A nemzetközi szaksajtó is felkapta a fejét a kolozsvári „pénzmalom” hallatán. A The Economist arról cikkezett, hogy ha a „Stoica-mechanizmus” nem áll le, a Caritas forgalma meghaladja Románia bruttó nemzeti össztermékét. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a romániai hatóságok nem igazán tesznek semmit az ügyben, noha a vak is látja, hogy a játék átverésre megy. Egy országban nem lehet annyi készpénz, hogy a letétek összege havonta megduplázódjon és a rendszer működni tudjon. Egy idő után minden egyes lej odavándorol, és leáll az élet.

Az első rossz hír, amikor a Caritas „faliújsága” még azt ígérte, hogy mindenki minden pénzét visszakapja

És valóban, a hatóságok nemigen tettek semmit az ügyben. A szenátus ugyan szóba hozta a büntető törvénykönyv módosítását, amely betiltaná a piramisjátékokat, de csak 39 szenátor szavazott mellette, 59 ellene. Corneliu Vadim Tudor, a Nagyrománia Párt szenátora

azzal indokolta ellenszavazatát, hogy a piramisjátékok betiltása népfelkelést váltana ki.

A Caritas végül 1994 augusztusában bedőlt, és körülbelül 260 000 polgár maradt pénze nélkül. Ioan Stoica eltűnt a föld színéről. Azt rebesgették, hogy külföldre szökött a népharag elől. Ám 1994. Augusztus 25-én letartóztatták, bíróság elé állították, és 1995-ben hét év letöltendő büntetésre ítélték, amelyet később megkurtítottak. Stoica 1996. június 14-én szabadult, azóta visszavonultan él. Most pedig épp az utcán.