Ha a román hatóságokon múlik, soha nem ismerjük meg az 56-os magyar forradalom erdélyi retorzióinak részleteit (sem)

Történészek, levéltárosok, a diktatúrák gaztetteinek kutatása iránt érdeklődést tanúsító egyszerű polgárok tiltakoznak amiatt, hogy az országos levéltár korlátozza a szabad hozzáférést az Országos Levéltári Alap egyes dokumentumaihoz: elfogadhatatlannak tartják, hogy egy adminisztratív intézkedéssel próbálják elfedni az egykori gyilkos rendszerek bűneit.

A döntés következményeként történészeket és civileket fosztanak meg a lehetőségtől, hogy közérdekű adatokhoz férjenek hozzá az 1989 előtti időkből, de akár a két világégésről – figyelmeztetnek a nyílt levél aláírói, akik követelik, hogy minden 30 évnél régebbi állami levéltári irat és dokumentum titkosítását oldják fel. Érvelésük szerint a dokumentumok nem jelentenek nemzetbiztonsági veszélyt, viszont rávilágítanak a 20. századi diktatórikus rendszerek gyilkosságaira és bűncselekményeire. Nincs érthető magyarázat, miért titkosak az adatok például arról, hogyan élt a munkásosztály az 50-es években Romániában, milyen elnyomó politikát folytatott a kommunista rezsim az 1956-as magyar forradalom után Erdélyben, vagy miket exportált az ország a Szovjetunióból.

A történészek szóvá teszik, hogy egészen bizarr esetek is vannak a munkájuk ellehetetlenítésére, két kutatót ugyanis azért vett elő a DIICOT, azaz a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság, mert állítólag titkosított dokumentumokat tettek közé, holott esek semmiben sem tértek el a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács szokásos irataitól. A házkutatások során még a történészek számítógépeit, adathordozóit is lefoglalták.

Az elmúlt években levéltári alkalmazottak többször kongatták a vészharangot, hogy titkosított dokumentumokat semmisítenek meg a levéltárnál, ezért a levélírók kérik az államfőt, a parlamentet, a kormányt, és minden illetékest, hogy vizsgálják ki az esetleges törvénytelenségeket.

Az sem ártana, ha az országos levéltár ezentúl nem a belügyminisztérium alá tartozna, hiszen a korábbi belügyi titkosszolgálat (DIPI) révén érdekelt abban, hogy az iratok továbbra is titkosak maradjanak, és senki ne tanulmányozhassa ezeket, még a levéltári olvasóteremben sem.