És ön hajlandó lenne utalványokért sorban állni, hogy azokkal fizesse ki a villanyszerelőt?

Meglehetősen furcsa – hogy azt ne mondjuk: hajmeresztő – ötlettel állt elő a munkaügyi minisztérium annak érdekében, hogy az államkasszába is jusson valami, ha az ember villanyszerelőt, vízvezeték-szerelőt vagy kertészt hív, hogy megoldják a házban vagy a ház körül támadt kisebb-nagyobb gondokat.

Tény, hogy az ideális az lenne, ha a munka elvégzése után minden szaki elővenné a számlatömbjét, akkurátusan beírná, hogy akkor volt egy biztosítéktábla-csere, meg egy lecserélt konnektor, az annyi mint kétszázötven áfával együtt, kezitcsókolom.

Így az államkasszába is bekerülnének a szükséges adók és járulékok, és az ügylet is teljesen korrekt lenne.

Na, de tegye fel a kezét, akinek villany- vagy vízvezeték-szerelő állított már ki számlát.

Persze lehet, hogy akad ilyen szaki, de azért nem ez a jellemző.

Ennek próbálna véget vetni a munkaügy, ami alapvetően korrekt, csakhogy a megoldási javaslat nem kicsit furcsa.

Az ugyanis azt irányozza elő, hogy ezen kategóriákat – valamint a személyi sofőröket, dadákat, bejárónőket –

külön erre létrehozott utalvánnyal fizessék ki.

Egy utalvány 15 lejt érne, és természetesen biztonsági elemekkel lenne ellátva, hogy ne lehessen hamisítani.

Az utalványok persze nem a fán teremnek, és nem is postán küldené ki őket az állam: először az ügyfélnek el kellene bumliznia a munkaerő-elhelyező központba, hogy megvásárolja őket.

Miután a villanyszerelő/kertész/bejárónő elvégezte a munkáját, közölné, mennyibe kerül, az ügyfél pedig ezekkel az utalványokkal fizetne.

A munkavállaló ezekkel visszamenne a munkaerő-elhelyezőbe, ahol beváltaná az utalványokat pénzre.

Persze ez a szolgáltatások árának emelkedését vonná maga után,

hiszen az utalványok értékének mintegy 20 százalékát az állam visszatartaná nyugdíj- és társadalombiztosítási járulék, valamint adó címén.

Arra is van terv, hogyan ösztönöznék a munkaadókat, hogy ilyen utalványokkal fizessék ki a vállalkozókat: a megvásárolt utalványok értékének 50 százalékát leírhatnák a jövedelemadójukból.

A munkaügyi minisztérium számításai szerint mintegy 1,2 millió ember helyzete rendeződne a tervezet hatályba lépésével, hiszen annak nyomán lenne egészség- és nyugdíjbiztosításuk is.

Csakhogy nagy kérdés, a tervekből mi valósul meg. Mert hogy adókedvezmény ide vagy oda, nemigen tűnik életszerűnek, hogy az ember előbb a munkaerő-elhelyezőhöz rohangáljon utalványért, ha csőtörés lesz a házban, vagy besül egy konnektor, esetleg ki kell vágni a beteg tujákat.

Az meg még kevésbé életszerű, hogy csak úgy, minden eshetőségre készen, a bokros napi teendők közepette elmenjen sorba állni a hivatalba, hogy mindig legyen otthon néhány száz lej értékű utalvány.