És akkor Románia elnöke elmondta, hogy az ország el van csellózva, majd nem történt semmi

Klaus Iohannis elnök a népét ugratja szerdán a „romániai” „forradalom” „győzelmének” napján megfogalmazta üzenetét a néphez. Az üzenet velejét adó nagy lényeg az volt, hogy a romániai igazságszolgáltatás megbocsáthatatlan és szégyenletes mulasztása, hogy a forradalmi napokban lezajlott mészárlás felelőseit még mindig nem büntették meg, az igazságot – bár közszájon forog – hivatalosan nem derítették ki, és így tovább. (Eközben jól tudjuk, hogy az emberiesség elleni bűnökkel vádolt gazemberek azóta is vigyorogva veszik fel a zsíros állami fizetéseket, és élik a legjobb világukat – így megy ez.)

Ezzel az államfő gyakorlatilag elismerte, hogy az ország, amit vezet, egy vicc.

Az elnök persze elkezdte tolni a szokásos bullshiteket arról, hogy a forradalom a mai generációk mérföldköve, az ország modern történelmének nullpontja, és így tovább. Emellett a forradalom nyitotta meg az utat a NATO, az EU és az Egyesült Államokkal való puszipajtás viszony felé – így, ebben a sorrendben.

Az elnök a kommunista nosztalgia hazai letéteményeseit is kritizálta, mondván, hogy a kommunizmus rossz. És így tovább.

Mindeközben a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) igazgatója, Eduard Hellvig már kedden elismerte,: nagyban megnehezítette az ország demokratizálódását, hogy az általa vezetett intézmény a rendszerváltást követő első években nem adta át jogelődjük, a Szkuritáté archívumát a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanácsnak (CNSAS). Egyúttal az arcívum mindeddig visszatartott részét is átadta a CNSAS munkatársainak.

Azt is mondta ugyanakkor, hogy csak magánemberként tartja mulasztásnak a dolgot, politikai szempontból megérti.

Más szavakkal mindenki elismeri, hogy itt nálunk minden el van csellózva, de annyival maradunk.

Hátha készül majd egy hollywoodi film erről az egészről, hogy végre mi is megértsük, miről is szólt az életünk az elmúlt 3 évtizedben.