Elege lett a lakosságnak a vasútépítő cég mindent beborító mocskából Marosillyén

Európa egészére kiterjedő transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) fejlesztése az Európai Unió legátfogóbb terve a régiók összekötésére a Baltikumtól az Atlanti-óceánig, Skandináviától a Földközi-tengerig. Romániában a IV. közlekedési folyosó részeként zajlanak csigalassúságú munkálatok vasúti fejlesztés címszó alatt, a magyar–román határon lévő Curtici (Kürtös) és Konstanca között, több szakaszon.

Míg nagysebességű vonatokról ábrándozunk Erdély, illetve Bukarest és Budapest között, melyek legalább 200 km/h-val kellene közlekedjenek ahhoz, hogy egyáltalán nagysebességű vonatoknak lehessen nevezni őket, a fent említett, európai uniós finanszírozású folyosó romániai szakaszain legfeljebb 160 km/h-val közlekednek majd vonatok, ha egyáltalán megérjük, hogy erre sor kerüljön. De legalább ezen a vasúti pályaszakaszon korszerűsítenek valamit, míg Románia vasúthálózatának többi része látványosan rohad.

A legújabb hír a vasútépítésről az, hogy a Hunyad megyei Marosillye lakosai fellázadtak, mert a Piski és a Guraszáda közötti szakasz kivitelezője fittyet hány a lakosság komfortérzetére, és az egész települést beborítja az építkezésekről származó mocsok. Négyszázan írták alá a petíciót, melyben azt kérték a hatóságoktól, hogy lépjenek közbe a helyzet normalizálása érdekében. A kivitelező cég ugyanis kialakított a falu központjában egy lerakatot az építkezési anyagok tárolására, ahol a munkagépek rendszeresen megfordulnak. Csakhogy eszükbe sem jutott, hogy a munkálatokkal járó mocsok a jövés-menés következtében az egész települést beborítja, a közutakról az emberek behordják a saját portáikra, onnan pedig a házaikba a sarat, ami azért érthető módon bosszantja őket.

A lakossági panaszt komolyan vették a hatóságok: a környezetvédelmi őrök, a kivitelező cég és az önkormányzat képviselőivel közösen nézték be, mi a helyzet az építkezésen. Megállapították, hogy a kivitelező nem tartja be az országos vasúttársasággal kötött környezeti megállapodást, melyben egyrészt szó sem volt arról, hogy ideiglenes lerakatot hoznak létre a falu központjában, másrészt arra vállalkoztak, hogy a munkagépek számára kialakítanak olyan pontokat, ahol kézileg vagy gépi segítséggel megtisztítják a sártól a haszonjárműveket, még mielőtt a közutakra hajthatnának. A kivitelező cégnek halaszthatatlanul be kell pótolni ezt a mulasztást, különben büntetésekre számíthat.

A tanulság az, hogy ha már nincs megfelelő vasúti infrastruktúra, és türelmet próbáló lassúsággal halad az a fejlesztés is, amelyet az EU finanszíroz, akkor legalább a sártól és a mocsoktól kíméljék meg a lakosságot. Ellenkező esetben – mint ahogy a fenti példa is mutatja –, megéri a képzeletbeli asztalra csapni, ha már betelt a pohár, mert úgy látszik, máskülönben nem terelődnek normális mederbe a dolgok Romániában.