Elég volt egy zivatar, hogy az ötcsillagos Kolozsvár a merülő autók Atlantiszává változzon

Kolozsváron, Emil Boc tyúkapó fészek-székvárosában egymást érik a rangos fesztiválok, egymást ütik le a telephelyért versengő cégek, egymás után szökkennek az égnek a szebbnél szebb (ez vicc) toronyházak, és persze szépülnek-tágulnak az utcák, majdnem-majdnem úgy, mint a világegyetem.

És akkor jön egy zuhé. Sajnos nem a sokszor megénekelt „jó nyári eső”, hanem egy rendes, viharos, cserepesnövény-borogató, faágszaggató, mennybeli dézsákból ömlő zivatar. Ez történt hétfőn délután. Is. Mert nem először önti el Kolozsvár utcáit a víz. Ha tetszik, kezdünk hozzászokni.

De ami most történt, az kicsit ciki. Pontosabban, nagyon. Aki Kolozsváron él (vagy erre járt az utóbbi időben), tudja, hogy a Kossuth Lajos (vagy Magyar) utcát felújítják, szélesítik. Jó nagy dugókkal jár a munka, de hát örömmel lenyelik a keserű pirulát a városlakók, mert szebb lesz, jobb lesz. Igen ám, de a kedd délutáni zuhé szó szerint eltüntette az építkezési árkokat. És amire számítani lehetett, be is következett. Egy arra járó autó szépen becsúszott az időszakos tengerbe. (Zárójelesen: egy másik helyszínen a balszerencsés autóst teljesen „szabályosan”, az úttesten kapta el az ár, a híd alatt. Szegény úgy megijedt, hogy saját autójának tetején keresett menedéket. De legalább nem esett rá az eső.)

És persze, lehet ekézni a szerencsétlen autóst, hogy milyen ostoba. De ha belegondolunk, hogy egy masszív zivatar közepette milyenek a látási viszonyok és közben azon is elmerengünk, hogyan kellene jelezni az építkezési árkokat (azokat a piros-fehér szalagokat úgy fújja el az első komolyabb szél, mint a semmit), már nem csodálkozunk annyira. Hanem abban kezdünk reménykedni, hogy a kincses város nem fog belesüllyedni egy szép napon valamelyik építkezési árokba.