Egy torz tükörben látja magát az erdélyi magyarság, és elhiszi, hogy az a valóság – Egy friss felmérés tanulságai

A koronavírus-járvány nemcsak a világot – úgy általában – állította a feje tetejére, hanem azt is, ahogy gondolkodunk róla, és ahogyan mások vizsgálják, hogy mi hogyan gondolkodunk róla. Konkrétan: az erdélyi magyarság slágertémáival, mint például a román-magyar viszonnyal kapcsolatos kutatásokat is új kihívás elé helyezte a fizikai távolságtartás időszaka, ugyanis személyes megkeresés (face to face) helyett csak telefonon és online kérdezhették meg,

mit gondolunk a mindennapi életünket meghatározó kérdésekről.

Az egészet bonyolítja, hogy jelentős eltérések mutatkoznak abban, hogy mit válaszolunk, ha telefonon kérdeznek bennünket, és milyen válaszlehetőséget jelölünk be, ha online töltünk ki egy kérdőívet. Mint kiderült: online radikálisabb válaszokra vagyunk hajlamosak.

A Székelyföldi Közpolitikai Intézet és a Bálványos Intézet közös kutatási eredményeinek bemutatásakor éppen ezért elsősorban a telefonos adatfelvétel válaszaira támaszkodtak. 968 interjút bonyolítottak le a júniusi hónap folyamán véletlenszerűen kiválasztott, 18 év fölötti személyekkel, míg az online kérdőíveket célzott Facebook-hirdetések révén juttatták el az emberekhez (1842 felhasználóhoz).

A reprezentatívnak számító felmérések eredményeit korábbi adatfelvételek eredményeivel összevetve, az összefüggésekre rávilágítva – Kiss Tamás, szociológus, a kutatás szakmai vezetője, Székely István Gergő, politológus, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója, valamint Toró Tibor, politológus, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója – mutatta be a sajtó képviselőinek.

Az első témakör, melyre kíváncsiak voltak, hogy változott-e a nem demokratikus döntési mechanizmusok támogatottsága és az intézményekkel szembeni bizalom a COVID-19 járvány előtti időkhöz képest.

Kiderült: igen, nem is csekély mértékben.

Többen gondolják úgy, hogy az országot pártokon kívüli szakértőknek kellene irányítaniuk, ugyanakkor jóval kevesebben (49 helyett 24 százalék) vallják azt, hogy a parlament rovására növelni kellene az államelnök jogköreit. Az sem mellékes, hogy az intézmények közül jelentősen csökkent az Európai Unióba (56-ról 41 százalékra), a DNA-ban (45-ről 22 százalékra), az államelnökbe (41-ről 18 százalékra) és a SRI-be (33-ról 20 százalékra) vetett bizalom. Egyedül az önkormányzatok örvendhetnek a korábbihoz hasonló támogatottságnak.

Az erdélyi magyarok román nyelvhez való viszonyának vizsgálatából a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a magyarok (szubjektív) román nyelvtudása lassan, de folyamatosan csökken. Különösen a Székelyföldön és a Partiumban élők, és

főleg a fiatalok és a nők gondolják azt magukról, hogy nem beszélnek jól románul.

A grafikonokból kiolvasható, hogy a megkérdezettek 22 százaléka beszél (saját megítélése szerint) tökéletesen vagy anyanyelvi szinten, 33 százaléka jól, de érezhető akcentussal románul. 29 százalék az esetek nagy többségében meg tudja értetni magát, míg 16 százalék nehézségekkel, vagy egyáltalán nem beszél románul.

A magyarok 22 százaléka vallja azt, hogy szorong, ha románul kell megszólalnia, ami azzal is összefüggésbe állhat, hogy 38 százalék szeretne akcentus nélkül beszélni, vagyis szeretné, hogy

ne tűnjön fel román környezetben, hogy magyar.

A többséget kevésbé zavarja, ha egy magyar személyt nyilvános helyzetben hibásan vagy akcentussal hallanak románul beszélni, ezzel kapcsolatosan a szórványban, a nagyvárosokban és az értelmiségi körökben mutatnak inkább intoleranciát.

A magyarok többsége nem ért egyet azzal, hogy a jelentős arányban magyarlakta településeken a román gyermekek számára kötelező magyar nyelvórákat kellene bevezetni, ez pedig a kutatók szerint arra utal, hogy

a román és a magyar nyelv közötti hierarchikus viszony magától értetődő a megkérdezettek számára, és ezt teljes mértékben elfogadják.

Érdekes, hogy szinte mindenki egyetért abban, hogy a románul tudni kell, de nincsenek tudatában annak, hogy ebben a kérdésben konszenzus van. Sokan tévesen úgy gondolják, hogy „sok magyar nem is akar megtanulni románul”, holott erre nincs bizonyíték. Ez is azt mutatja, hogy a magyarok többsége magáévá tett egy a románok körében széles körben elterjedt hamis sztereotípiát. A kutatók megjegyezték, hogy bár elsősorban a román politikusokra jellemző annak a hangoztatása, hogy az erdélyi magyarok nem akarják megtanulni az állam nyelvét, a magyar elit közül is sokan vallják ezt.

Adódik a kérdés: ha a többség szeretne tökéletesen, anyanyelvi szinten beszélni románul, akkor miért csak 22 százalék képes (saját bevallása szerint) erre?

Itt jön képbe a román nyelvoktatás minősége, amiről a válaszadók többségének lesújtó véleménye van. A kutatók megállapították, hogy a politikai elit és az oktatási szakértők rendkívül káros hozzáállást tanúsítanak, amikor a magyar oktatást gyengébbnek könyvelik el csak azért, mert a magyar diákok gyengébben szerepelnek az érettségin (ez kizárólag a román vizsga miatt van így). Ehelyett szembe kellene nézni a valósággal, tematizálni kellene az érettségi vizsgák kapcsán a diszkriminációt, nevezetesen azt, hogy a magyar anyanyelvű diákokat román nyelvűek számára kidolgozott eszközökkel vizsgáztatják.

A magyar politikai vezetőknek azzal sem ártana tisztában lenniük, hogy az erdélyi magyarok kifejezetten rossz szemmel nézik az utóbbi években felgyorsult intézményes párhuzamosodást. 2012 és 2019 között a vegyes iskolákba járó diákok aránya 42 százalékról 35 százalékra csökkent, de a válaszadók 57 százaléka szerint kedvezőbb, ha vegyes iskolákba járnak a gyermekek. Ugyanakkor a megkérdezetteknek több mint a fele gondolja úgy, hogy

az lenne az ideális, ha a gyerekek fele-fele arányban tanulnának románul és magyarul.

Kétharmaduk szerint a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy a gyerekek megtanuljanak románul, 40 százalék számára elfogadható, hogy bizonyos tárgyakat románul tanuljanak és 27 százalék azt is elfogadná, ha felső tagozaton a tantárgyak egy jelentős része román nyelven lenne.

Arra, hogy a szülők mégis magyar iskolákba íratják gyermekeiket, az a magyarázat, hogy őszintén hisznek abban, hogy a magyar oktatás minősége jobb. A marginalizálódástól való félelem viszont egyre erőteljesebb, így ha nem rendezik sürgősen a román nyelvtanulás helyzetét, előbb-utóbb kockázatot fog jelenteni a magyar oktatás fenntarthatóságára.