Egy romokban levő társadalom képe: így viszonyulnak az erdélyi magyarok és románok a járványhoz

Az életünket fenekestül felforgató járványhelyzet egyik legfontosabb kérdése, amely a társadalomtudósokat foglalkoztatja: miért olyan alacsony az átoltottság Romániában? Ebből a kérdésből indult ki a Bálványos Intézet legutóbbi kutatása is, mely a szakirodalomban előforduló lehetséges magyarázatokat tesztelte a lakosságon, választ keresve a romániai lakosság oltásszkepticizmusára, egyben felvillantva a Covid-19-cel kapcsolatos attitűdök mozgatórugóit. A közvélemény-kutatás jelentős különbségekre mutat rá a román és az erdélyi magyar lakosság viszonyulásában, a teljes kép legizgalmasabb kontrasztját pedig a székelyföldiek adják, akik

az oltásról és a járványról is másképpen gondolkodnak, mint például a partiumiak vagy a szórványban élők.

A Székelyföldre tehát külön odafigyeltek a kutatók – Toró Tibor, Kiss Tamás és Geambașu Réka –, tekintettel arra, hogy az oltási hajlandóság ebben a régióban alacsonyabb mind az országos, mind az erdélyi magyarokra jellemző átlagnál. A nagymintás felmérés a tavalyi év utolsó két hónapjában készült, 1014 romániai román és 1031 erdélyi magyar telefonos megkérdezésével. Az oltás elutasításában és a járvány megítélésében az életkornak, a lakóhelyül szolgáló település típusának, a nemnek, a végzettségnek, a vallásnak és a szubjektív jövedelmi helyzetnek egyaránt szerepe van, ezért elsősorban ezen háttérváltozókat vették figyelembe a mintavételkor.

Amikor a felmérés készült, a romániai 18 év fölötti népesség 48%-a kapott legalább két oltást, vagyis az oltatlanok a népesség 47 százalékát tették ki. A kutatók által használt arány eltér a hivatalos országos adatoktól, ami annak tudható be, hogy

a hatóságok messze felülbecsülik a tényleges népességszámot:

a statisztikai hivatal által nyilvántartott lakónépesség (populația rezidentă) helyett a lakosság-nyilvántartóban szereplő 12 év fölötti népességgel (populația stabilă) számolnak.

Kiss Tamás és Toró Tibor a kutatást bemutató kolozsvári sajtótájékoztatón

A kutatás eredménye szerint az erdélyi magyarok körében az átoltottság magasabb: 53%-uk kapott legalább két oltást (17% ezen belül három dózist) és további 5%-uk egy dózist. Így az oltatlanok aránya az országos 47%-kal szemben 42%-os. A székelyföldi lakosság 60%-a nem részesült egyáltalán vakcinában, ami jóval magasabb az országos és az erdélyi magyarokra jellemző aránynál. Fontos megállapítás: miközben a Székelyföldön kívüli magyarok jóval az átlag felett oltották be magukat, addig a székelyföldiek esetében ez az arány jóval az átlag alatt maradt. Az oltásszkeptikusok (akik hallani sem akarnak az oltásról) az országos oltatlan lakosság 60%-át teszik ki, az erdélyi magyarok körében 57%-ról, illetve a székelyföldiek esetében 65%-ról beszélhetünk. Székelyföld ebben Moldvához hasonlít. Ahogy már más felmérések is igazolták, leginkább a falun élők, az alacsonyan képzettek, illetve a rossz anyagi helyzetben lévők kételkednek a vakcinában. A vallás fontos szerepet játszik az oltás megítélésében,

az ortodoxok oltási hajlandóságát kevésbé befolyásolja a vallási nézet, mint például a katolikusokét,

akiknek az oltásszkepticizmusa a Székelyföldön is megmutatkozik. A protestánsok körében ugyanakkor magasabb az oltásba vetett bizalom. De milyen indokkal utasítják vissza az oltást a szkeptikusok? Az alábbi ábra százalékosan mutatja meg, a vizsgált csoportok milyen arányban értenek egyet az egyes kijelentésekkel. Látható, a románok 32, az erdélyi magyarok 35 és a székelyföldiek 40 százaléka tekinthető vírusszkeptikusnak, vagyis gondolja azt, hogy a COVID-19 valójában nem jelent veszélyt. A kutatásból kiderült, hogy sokan akkor sem tesztelték magukat, ha egyértelmű tünetekkel rendelkeztek, ez különösen igaz Székelyföldre, ahol nem annyira a fertőzöttségi arány, mint a fertőzöttek tesztelése marad el az országos átlagtól. Akik ismerősük, családtagjuk megfertőződése révén közelebbről is megtapasztalták a járvány komolyságát, nem kételkednek a vírus létezésében, és nagyobb oltási hajlandóságot is mutatnak. Ez jóval erősebb a romániai, mint az erdélyi magyar mintán, ahol csupán az elhunyt családtag esetében növekszik meg az oltási hajlandóság. Eddig is tudni lehetett, hogy az intézményekbe vetett bizalom a béka ülepe alatt van Romániában (ami táplálja az alacsony átoltottságot és az oltásszkepticizmust is), a rendkívül súlyos bizalomhiányt a Bálványos Intézet felmérése is igazolta. Kiss Tamás nem finomkodott a felmérést bemutató sajtótájékoztatón: szerinte

egy romokban levő társadalom képe köszön vissza a válaszokból.

Különösen a románokra jellemző a bizalmatlanság, akik közvetlen környezetükben sem bíznak, nemhogy az államban vagy a kormányban. Az erdélyi magyarok nemcsak az idegenekben bíznak meg jobban, hanem ismerőseikben is. Sőt, az a különös helyzet állt elő, hogy az erdélyi magyarok jobban bíznak a román államban, mint a románok. Ebben a kérdéssorban is meglátszik, hogy aki megbízik az egyházban, az kisebb eséllyel oltatja be magát (ez nem igaz a többségében ortodox románok esetében). A világnézetbeli meggyőződéseknek szintén hatásuk van az oltás megítélésére: a románok válaszaiból tudomány- és szakértő-ellenesség sejlik fel, ez azonban kevésbé jellemző a magyarokra. A neoliberális világnézet a románok körében növeli az oltási hajlandóságot, a magyar mintában viszont éppen fordított hatás figyelhető meg. A válaszadók pártpolitikai preferenciái szintén meghatározzák, mit gondolnak az oltásról: az AUR szimpatizánsai oltásszkeptikusok, a PNL és az USR hívei, illetve a bizonytalan szavazók pedig inkább oltáspártiak. A PSD szimpatizánsai és a passzív réteg az országos átlagnak megfelelően viselkednek. Az RMDSZ aktív támogatói a legkevésbé oltásszkeptikusok és legnagyobb mértékben oltottak. Végül, ahogy sejthető, az egészséggel, egészségüggyel, orvostudománnyal kapcsolatos attitűdök hatnak a legnagyobb mértékben az oltási hajlandóságra, ezért a kutatás fontos fejezetét alkotja az erre irányuló kérdéssor. Az általános oltásellenesség, a természetgyógyászatba és természetes immunitásba vetett hit, a romániai egészségüggyel szembeni bizalmatlanság, illetve az egészségügyi korrupció egyaránt nagymértékben csökkenti az oltási hajlandóságot és növeli az oltásszkepticizmust. A szakértők szerint az elit egy része bizonytalan, és a járvánnyal szembeni védekezéssel kapcsolatos elvárásoknak nem tesznek eleget. A székelyföldi alacsony átoltottság egyik lehetséges magyarázata például, hogy a családorvosok különösebben nem biztatták a lakosságot az oltakozásra. Romániában a megkérdezettek 46%-a kapott biztatást az oltás felvételére, míg Székelyföldön mindössze 24%. A válaszadók által megkérdezett székelyföldi családorvosok 18%-a kifejezetten az oltás ellen érvelt. A kutatók megállapították, talán ez a felmérés egyik legsúlyosabb és legtöbbet elmondó észrevétele.