Azt hittük, a pandémiás nemzeti ünnep román izmozás nélkül telik el. Nos, tévedtünk! (VIDEÓval)

Idén is visszafogottan ünnepeltünk március 15-én, mi, magyarok. Pandémia van. Az is igaz, hogy ilyen körülmények között a román nemzetvédők se hőzöngtek olyan nagyon. Sőt, már-már azt hittük, obszesszív izmozás nélkül telik el az ünnep. De tévedtünk!

Emlékeznek még erre a Mihai Tîrnoveanu nevezetű alakra? Tudják, a Calea Neamului (a Nemzet Útja) nevű nemzetőrhorda vezére. Akinek mindig jut ideje arra, hogy kivonuljon az úzvölgyi emlékhelyre, levonuljon Bukarestbe vagy épp felvonuljon Sepsiszentgyörgyön, nyilván egészségügyi okokból. Ő és társai ugyanis

belebetegednének, ha nem tudnának időnként uszítani egyet a magyarok ellen.

Ez történt idén március 15-én is. Tîrnoveanu mester kapta magát és egy ostromlétrával, egy román trikolórral meg egy hű társsal felfegyverkezve bevonult Sepsiszentgyörgy főterére, halált megvető bátorsággal átvágta magát a vérszomjasan sétáló, üldögélő polgárok hátrafele nyilazó sűrűjén, odarontott egy lámpaoszlophoz, amelyen két magyar zászlót is lengetett a szél és mint valami mărășești-i győző, felmászott a létrára és rögzítette a román zászlót a másik kettő mellé.

Ennyi volt a hőstett. Tîrnoveanu „kapitány” persze videót is készíttetett a lámpaoszlop ostromáról, amelyet büszkén közzétett a Facebook-oldalán, néhány keresetlen mondat kíséretében, amelyekből idézünk párat, mert igen szórakoztatók:

„Csak egy létrára és egy határozott román segítségére volt szükségem, ő Gicu (Dzsiku), a mi jó barátunk, aki egyesületünk kovásznai fiókjával foglalkozik.” Értsd,

a román ősöknek hadseregre volt szükségük, hogy elfoglaljanak valamit, bezzeg neki…

„Nem hagyjuk magunkat, ez volt az első lépés, hogy kiverjük egyesek fejéből az autonomista álmokat, értsék meg végre, hogy Hargita, Kovászna, Maros, Szatmár, az egész Erdély Romániában van.” Szegény hősnek valahogy azt kéne kipiszkálni a fejéből, hogy mindenről ugyanaz jusson eszébe. De élünk a gyanúperrel, hogy ehhez a csodához a Jóisten keze kell.