Arafat szerint benne van a pakliban, hogy a fokozottan fertőzésveszélyes területeken szigorú korlátozásokat vezetnek be

Két nappal az új karanténtörvény érvénybe lépése előtt Raed Arafat katasztrófavédelemért felelős államtitkár elment a tévébe és ismét bemondta, amitől mindenki retteg (de csak elméletben, mert sok helyen úgy áll a bál, mintha mi sem történt volna az elmúlt hónapokban): amennyiben az országos közegészségügyi hatóság járványilletékesei úgy döntenek, azokban a körzetekben, ahol nagyon megugrik a koronavírus-fertőzések száma, szigorú korlátozásokat vezethetnek be. Az államtitkár példákat is sorolt: parkokat zárhatnak be, jól körülhatárolt körzetekben betilthatják a közlekedést, de még a teraszokat is bezárhatják, továbbá bármely egyéb intézkedést bevezethetnek, amelyek gátolják az érintkezést, illetve biztosíthatják a biztonságos távolságot az emberek között. És ha belegondolunk, van az elképzelésben némi ráció: miért is sújtanák ugyanolyan szigorú intézkedésekkel azokat a körzeteket, negyedeket, ahol az emberek betartják a szabályokat? És miért ne segítenének szigorú intézkedésekkel például a tengerparti üdülőhelyeken, ahol a szezon beindultával úgy zajlanak a bulik, mintha nem lenne holnap, se világjárvány? Ugyanez érvényes a történelmi régiókra is: miért kellene Erdélynek, a Partiumnak, a Bánságnak ugyanúgy szenvednie, ha egyszer a Kárpátokon túli területeken nem megy a fertőzések kordában tartása? És még valami: az újraszigorítástól nem csak az emberek félnek, nyilván. A hatóságok is ódzkodnak tőlük. De amíg Arafat urat nem érdekli a jövendőbeli szavazatgyűjtés, a politikumot igen. Ezért is történhetett, hogy a felelős járványkormány miniszterelnöke, a jó Ludovic Orbán, illetve Klaus Iohannis álkisebbségi államelnök csak a fogcsikorgatva és nagyon szőrmentén beszéltek a közeljövő egyik legkényesebb hazai témájáról. Pedig a felelősség őket is éppúgy terheli.