A pénz nem boldogít. Ráadásul fertőz – mondja egy bank

Erre tessék, most oda jutottunk, hogy az egyik osztrák bank romániai képviselete arra inti a polgárokat: ha lehet, tartsák magukat távol tőle.

Igaz, a Raiffeisen illetékese csupán a készpénzre gondolt. És ez a javaslat is része a koronavírus-járvány terjedésének megállítására szolgáló intézkedéseknek, hiszen sohasem tudhatjuk, hogy a bankjegy, amelyet egy boltban visszakapunk, vagy kiveszünk az automatából, korábban kinek a kezében járhatott.

(Jelen sorok szerzője például már évtizedek óta reflexszerűen mos kezet minden alkalommal, miután pénzhez nyúlt).

A bank most azt javasolja mindenkinek, hogy ne foglalkozzon a készpénzzel, hanem használja mindenre az elektronikus ügyintézést.

Ami nagyon üdvös tanács, és szépen is hangzik.

(Jelen sorok szerzője például már évek óta reflexszerűen csakis internetes banki átutalással fizeti a rezsiszámlákat és az adókat).

Csakhogy azért van egy kis bibi is. Miközben az országban évről évre nő a különböző betéti- és hitelkártyák forgalma, azért egy kicsit ketté is szakadt. (Mármint az ország).

Mert ott vannak ugye a nagyvárosok, ahol a munkavállalók eleve bankszámlára kapják a pénzt, és a plázákban, szupermarketekben kártyával fizethetnek, sőt a taxis applikációk révén még a bérfuvarért sem kell készpénzhez nyúlniuk.

Viszont a vidéki élet már nem ennyire rózsás.

Eleve ott vannak a nyugdíjasok, akiknek jelentős hányada még mindig készpénzben kapja meg az illetményét, vagy ha bankszámára utalják, utalás után azonnal kiveszi az egész összeget.

(Igaz, olyan fiatal munkavállalókról is tudunk, akik fizetésnapon a fizetésükkel járnak el ugyanígy, mert csakis a készpénzben bíznak, ami kézzel fogható, és ha belenéznek a fiókba, akkor látják, hogy mennyi van).

Aztán meg ott vannak a sarki kisboltok, újságárusbódék, gyorsbüfék és lángossütők, akik meg eleve nem is fogadnak el kártyát, mert nincs akkora forgalmuk, hogy megérje a kártyaolvasót kérniük és fizetniük.

Vagyis az elv, hogy óvakodjunk a készpénztől, szép, üdvös és követendő.

Csak éppen nem igazán ültethető gyakorlatba.