Elaludt volna az RMDSZ a képviselőházban? Nem hinném. Inkább arról van szó, hogy rendezi a színházat a népnek.

Még az Antennák ügye is befér mögéje. Azaz beférne, ha nem lennének azok a fránya tények.

Államfő, kormányfő, nem mindegy?

Meg akartuk mutatni Székelyföldet, csakhogy más terhektől nyög most Európa, a világ, nem ér rá mireánk figyelni, nagyobb bajai vannak Bukarestnek, a kormánynak, mintsem hogy velünk foglalkozzék.

Persze a románok pusztításait is beírta a bértollnok. Csak éppen csúsztat. Finoman és alaposan. Nehogy már túlságosan megszeressék a frátyék a magyarokat.

Egy cinikus elemző akár azt is mondhatná, ezt így kell csinálni. Kár, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak fáj!

A romániai magyarság nem nyomul, nem tiltakozik, nem vitázik, szemmel láthatóan nem akarja meggyőzni semmiről a többséget – amelyik számára egyszerűen nem létezik, amíg valamelyik román nacionalista fel nem piszkálja az érdeklődését.

Ha azt hitték, hogy a minapi pofozkodása után már mindent tudnak az Európai Bizottság elnökéről, akkor tévednek. Sajtótájékoztató közben telefonálni például még nem látták.

A Duna immáron soha nem lesz Duna, ahogyan azt néhai Antall József megálmodta, az egész nemzet tévéje, s ahogyan azt szakmailag diadalra vitte Sára Sándor és csapata, Washingtontól Bostonig, a csángóföldi Diószéntől a máramarosi Rónaszékig.

44 városban tüntetnek ma az erdőkért és főként a masszív erdőirtás ellen. Szép idő lesz, csatlakozz!

A sajtó, a demokrácia láncos kutyája behúzta farkát a lábai közé. De ez nem megoldás.

És korlátozzák a magyarok szólásszabadságát is. Mindezt az ActiveWatch civil szervezet jelentése állítja.

A mai romániai magyar sajtó helyzete – véleményem szerint – végtelenül abszurd és szánalomra méltó.

Nagy Debreczeni Hajnal esete csak egy friss példa ebben a folyamatban. Egy klientúrarendszerek által eltérített, korrekcióra képtelennek tűnő és nem hatékony intézményrendszer, egy politikai emlőkön csüggő sajtó, egy vízfejű elit tünete ez az eset.

A kormányfő ma egy gyenge pillanatában elfelejtette, hogy a sajtót tájékoztatni a köz ügyeiről kötelesség, nem a hajlandóság kérdése.

Az önszabályozás nem elegendő – szükség van a szabályozásra.

Ha Ceauşescu feltámadna, kárörvendő vigyorral feküdhetne vissza a koporsóba, hiszen a viszály és a magyargyűlölet magvai, amelyeket szorgalmasan hintett fungálása idején, termékeny talajra találtak, és egyesek mindmáig az általa „meghirdetett” szlogenből élnek: veszélyben Erdély, el akarják szakítani Romániától.