Nyílt levél Horváth Anna alpolgármester-asszonynak
FANCSALI ERNŐ — Nem voltam és nem is vagyok jobbikos, sem a Jobbik propagandistája. Nem vagyok a musai-muszáj szóvivője sem, ez a mozgalom nem így működik.
FANCSALI ERNŐ — Nem voltam és nem is vagyok jobbikos, sem a Jobbik propagandistája. Nem vagyok a musai-muszáj szóvivője sem, ez a mozgalom nem így működik.
KUSTÁN MAGYARI ATTILA — Örömmel fogadtam, hogy a halláskárosult, vagy legalábbis figyelmetlen háromszéki prefektusnak magyar újságíró segített emlékezni a december elsejei Noua Dreaptă-s hőzöngésre azzal, hogy az általa rögzített anyagot publikálta.
ROSTÁS SZABOLCS — Budapesti elemzőkhöz hasonlóan meríteni lehetne a mesék világából, miszerint háromszor verte a „fideszes” Ludas Matyi a „baloldali” Döbrögit, de példálózhatnánk fabulával is, hogy a „Fidesz-bálna” felfalta a kishalakat.
MAGYARI LAJOS — Vona Gáborék valahogyan nagyon nem szeretnék brüsszeli képviselőjük múltjának megvakargatását, nehogy valami olyan kétes dolog derüljön ki, ami a Jobbik egész szavahihetőségét, netán még pártjelszavát – „Csak a nemzet!” – erősen megkérdőjelezhetné.
TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS, TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS — „Az európai országok aktív kisebbsége hatalmas sikolyt intézett az elitekhez, ez volt a tiltakozás egyetlen módja – nem gondolom azt, hogy Európában hirtelen többmillió fasiszta lett. Románia talán az egyetlen ország ma Európában, ahol nincs erős szélsőjobboldali párt.” Interjú.
GÁL MÁRIA — Most még van esély megállni és megállj parancsolni a szélsőségesek felé kacsingató, velük kokettáló, az ő szájuk íze szerint megnyilvánuló „nemzeti” „mérsékelt” vezetőknek.
GÁL MÁRIA — Nem Kágébélát siratom, hanem azt, hogy a pillanatnyi érdek miatt a hosszú távú érdekeket áldozzuk fel.