Évek óta várható volt, hogy botránnyal fog végződni a józan észt, a jó ízlést és minden alapértelmezett városrendezési szabályt áthágó szállodaépítési terv Kolozsvár szívében. Nem okozott túl nagy visszhangot amikor kiderült, hogy egy kétes hírű, börtönben tartózkodó befektető rátette a kezét a Házsongárdi temetővel szembeni területre, ahol egykoron a Nemes-Bethlen ház kertje állt, melyet

a kincses város első botanikus kertjeként tartanak számon.

Csak a civilek emelték fel a szavukat akkor, amikor a befektető meg sem várta az engedélyben szereplő határidőt, elkezdte ledózerolni az ott található ingatlant, majd letarolta az egykori füvészkertből még megmaradt fákat. Aztán ott volt az, amikor a középkori várfal részlete és az azzal párhuzamosan futó alagút bukkant elő az építés során, de

a befektető még csak a közelbe sem engedte a régészeket,

holott a felfedezés kötelezővé tette volna a terület régészeti feltárását, leletmentesítését. A szomszédok többször is követelték Emil Boc polgármestertől, hogy lépjen közbe, a sajtó is rendszeresen írt a befektetés mögött álló obskúrus érdekekről. Mindhiába.

Így jutottunk el 2015-től 2021-ig, amikor az épület valósággá vált, és csúnyább, mint ahogy arra bárki is számított előzetesen. Most, hogy már semmit nem lehet csinálni, hiszen lebontatni már úgyse fogják, kezdődhet az egymásra mutogatás:

ki is felelős mindezért?

A borzalmas épületről készült első képek Facebook-csoportokban keltettek felháborodást, majd néhány mémmel megtámogatva a felháborodási hullám elérte a szélesebb kolozsvári nyilvánosságot is. Ezt követően Emil Boc polgármester kénytelen volt valahogyan reagálni, így hát összehívta a városrendezési bizottságot, hogy megbeszéljék a történteket. Hat év után először adódott alkalom arra, hogy tisztázódjon néhány fontos kérdés az épülettel kapcsolatosan, de ehelyett – az építészek szerint is –

ordas hazugságokkal próbálták meg elterelni a figyelmet a lényegről.

Emil Boc azt állította, hogy neki sem tetszik az épület. Azzal a magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy mégis felépülhetett: Bukarest háromszor is felülbírálta a helyi műemlékvédelmi bizottságnak az építési engedélyt megtagadó döntését. Az akkori főépítész 2009-ben rábólintott a tervekre, majd 2010-ben a városi tanács is jóváhagyta, mivel a befektető minden szükséges engedéllyel rendelkezett – beleértve az országos műemlékvédelmi bizottság jóváhagyását is. Daniel Pop mostani főépítész szerint

az esztétikai szempontok miatt aggódó helyi bizottságot megkerülve, az épületet végül Bukarestben engedélyezték.

Ezt támasztotta alá Alina Rus, a városháza jogi osztályának vezetője, aki azt állította, az önkormányzat kezében nem voltak jogi eszközök az építkezés megakadályozására. Korábban három jogi folyamodványt is indítottak, de mindegyiket visszadobta a bíróság.

Az önkormányzat illetékeseinek állítását cáfolják a helyi építészek és szakértők, akik szerint szó sincs arról, hogy az önkormányzat nem tudta volna megakadályozni az építkezést. A román sajtónak nyilatkozó építészek mindegyike megsemmisítően nyilatkozott az építményről, mely nemcsak esztétikai szempontból kifogásolható, hanem azért is, mert jelentős régészeti lelőhelyre épült.

Şerban Ţigănaş, a kolozsvári Műszaki Egyetem építészeti karának dékánja egyenesen ordas hazugságnak nevezte az önkormányzat védekezését. A helyi tanácsosok nem kötelesek megszavazni egy olyan urbanisztikai engedélyt, mely nem felel meg a városrendezési tervekben megfogalmazott irányelvekkel.

A menetrend egyébként a következő: az önkormányzat urbanisztikai osztálya – mely többnyire nem is csak szakértőkből áll – a polgármester személyes elnökletével véleményezhet egy engedélyt, de

a főépítész dönthet úgy, hogy figyelmen kívül hagyja a bizottság határozatát.

Ezt követően az építési engedély a városi tanácsosok asztalára kerül, akik szintén megítélésük szerint dönthetnek arról, hogy megszavazzák vagy elutasítják a terveket. Ha mindez megvan, a technikai szakaszba érkezve a főépítész már valóban nem bírálhatja felül a terveket, amennyiben minden engedély rendben van.

A dékán szerint a felelősség a koporsó-épület megépülése miatt elsősorban a politikumot terheli: a helyi tanácsosokat, a polgármestert és a főépítészt.