Nem csodálkoznánk, ha remegne a gatyájuk a pártos (PSD-s) vonalon magas és még magasabb polcokra fellőtt derék állami tisztségviselőknek. Hiába harcolt a Párt, az Orban-kormány elfoglalta a Hivatalt. És a derék Ludovic Orban várható módon odacsapott az asztalra az első hivatalos kormányülésen.

Izomlázam lesz, annyi elbocsátást fogok aláírni,

mondta. Csak az alkalmas emberek maradhatnak hivatalban, mondta. Aki lista, aki csak felmarja a fizetését, de nem csinál semmit, az mehet, mondta. Leállítani az összes kamupályázást, mondta. Ki kell vizsgálni, milyen alapon nevezték ki a konzulokat a különböző nagykövetségekre, mondta. Visszahívni mindenkit, akiket szabályellenesen neveztek ki, mondta.

De többet is mondott. Vége az ismeretség alapú állásbörzének, vége a nepotizmusnak, mondta. Már a tegnap aláírta annak a gyereknek az elbocsátását, izé, na, mondta. (Nem jutott eszébe a gyerek neve.)

Na kérem, ez olyan szép, hogy szinte hihetetlen. De ha belegondolunk, nem így szokott ez történni általában? Jön egy új párt, egy új banda és szigorúan összevont szemöldökkel, rettenthetetlen arcéllel, az igazság lángjával a szemében kisepri a régit. Hát nem fantasztikus?

Na de, tesszük fel halkan a kérdést,

azok helyett ugyan kik fognak dolgozni, akiket most páros lábbal kirúgnak?

Nini, hát szinte észre se vettük: az összevont szemöldökű, rettenthetetlen arcélű, igazságos lánggal lobogó szemű bandának is van egy sleppje. Felmenők, lemenők, barátok, szeretők. Szóval, nem kell aggódni. Lesz, aki felmarja a fizetést ezután is. Hogy mennyit fognak dolgozni és mennyire lesznek alkalmasak? Ennyire nem lehetünk kishitűek, ugye?