A nagy dérrel-dúrral, előbb szabálytalanul, majd végre szabályosan összehívott elnökség rájött arra, hogy egyrészt nincs kompetenciája ítélkezni a hokisok felett, ezért a Fegyelmi Bizottság elé utalta az ügyet, másrészt még azt is képtelen volt megállapítani, hogy miféle dal is a székely himnusz: himnusz vagy egyházi ének?

Az viszont már nagy baj a FRHG szerint, hogy

a román csapat játékosai a meccs után az ellenfél táborával együtt énekelték a székely himnuszt, azaz a vereséget ünnepelték.

És ez már szerintük nem a hokiszövetség, hanem az állami intézmények problémája, mivel két miniszter (nem mondják ki, de Tánczos Barnára és Novák Eduárdra utalnak) beavatkozása szült ellentmondásokat és kommentárokat az ügyben.

És bár a hokisok megbüntetésére nem talált jogalapot a szövetség vezetése, gyorsan megpróbál kreálni egyet, hátha a jövőben is akarnak majd székely himnuszt énekelni a válogatott tagjai. Másképp nehéz értelmezni azt a szándékot, hogy a FRHG belső szabályzatait olyan előírásokkal egészítsék ki, amelyek a jövőben biztosítsák, hogy

„a nemzeti jégkorong-válogatott tagjai nyilvánosan teljes hűséget és támogatást tanúsítsanak Románia, a román állam hivatalos jelképei, imázsa és nem utolsósorban a válogatott támogatói iránt.”

Csak a térdre ereszkedve letett hűségeskü maradt ki a szövegből…

A FRHG tovább követeli a Novák Eduárd vezette sportminisztérium álláspontját az ügyben, sőt, javaslatokat is vár a válogatott tagjainak magatartásával kapcsolatban. De a miniszterelnökhöz is fordulnak, hogy foglaljon állást Tánczos és Novák nyilatkozatai kapcsán, utóbbi minisztériumát egyenesen azzal vádolják, hogy uszítja a játékosokat.

Szintén a kormánytól várja a hokiszövetség vezetése, hogy biztosítsa a sportág egyenletesebb fejlődését, és építsen jégpályákat „hokihagyományokkal, demográfiai és gazdasági potenciállal rendelkező megyékben”. Mintha ez nem pont a FRHG feladata volna.

A javasolt helyszínek között véletlenül sincs erdélyi – errefelé ugyanis épültek és most is épülnek jégpályák. Ami nagyon zavarja az elnökséget, be is szólnak miatta a kormánynak:

„Amíg olyan városokban, mint Bukarest, Suceava, Iași, Konstanca, Buzău egyetlen jégpálya sem épült, Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson, Marosvásárhelyen és Csíkszeredán épültek jégpályák és további négy építések van folyamatban az Országos Befektetési Alap finanszírozásával.”

Arra viszont már nem térnek ki, hogy ha lenne is jégpálya az említett városokban, vajon ki tanítaná ott hokizni a gyerekeket, miután harminc év alatt Galacot leszámítva a teljes regáti hokit sikerült a nullára leépíteni?

A jogi határozat helyett terjedelmes manifesztumot összehozó FRHG-elnökség keserűen állapítja meg, hogy az utóbbi években

„etnikumközi konfliktusok destabilizálták a válogatottak tevékenységét”.

Meg kell azonban jegyezni: olyan sikeres volt ez a destabilizáció, hogy 2018-ban és 2019-ben is osztályt lépett felfelé a román felnőtt válogatott, a világbajnokság negyedosztályától a másodikig – ahol a koronavírusnak köszönhetően egy év helyett hármat is maradhatott. Az etnikumközi konflitusról pedig csak annyit, hogy épp a hokiszövetség rakta tele honosított szlovák, cseh, orosz és ukrán játékosokkal a válogatottat, csak hogy a székelyek arányát csökkentse.