Milyen titkokat rejt a kolozsvári (Ferenc József) Babeş-Bolyai Tudományegyetem főépületének fala?

Karantén van. Odakint hétágra süt a nap, az újságíró ül a szobájában, a falat kaparja valami nem koronavirális jellegű ötletért. Aztán belátja, ilyen most a világ, cipőt, gumikesztyűt ránt, kitölti a saját felelősségű nyilatkozatot és elindul a boltba tejért. Szinte fél évszázada koptatja a Kolozsvár kellős közepén húzódó Farkas utca flaszterét... és most, hogy karantén van, üres az utca, sietni nincs hova, bámulni kezdi a Babeș-Bolyai (volt Magyar Királyi Ferenc József) Tudományegyetemet. Azt a sárga klinkertéglás falú épületet, amelyet 1902-ben fejeztek be és a főtéri Mátyás-szoborral egyidőben avatták fel. És ahogy nézi, a fal lépésről lépésre felkínálja egyáltalán el-nem-rejtett titkait. Üzenetek ezrei lepik el a klinkerlapocskákat: a tartalom és a forma a lehető legváltozatosabb. Mik ezek? Falfirkák? Utcaművészet? Kordokumentumok? Van itt minden, minden szinten. Tessék:

Ezzel a hagyományosnak nevezhető feljegyzéssel kezdjük. 1913. október 30-án valaki úgy érezte, fel kell vésnie az egyik téglára, hogy Kolozsvár. Ez az egyik legkorábbi, tisztán kivehető fali karcolat. Még a Nagy Háború előttről.

Korábbi évszámokat is találtunk. Az egyik egyenesen 1902-ből való, amikor a Ferenc József Tudományegyetem központi épületét felavatták, a másik 1910-ből. Megfigyelhető, hogy a fali üzenetek egy részét ceruzával írták, másokat a téglába véstek a szerzők.

Maradjunk még picit a történelemnél. Hát persze, hogy megjelennek a hazafias feljegyzések, felvésések is. Ezen a téglán: Éljen a magyar!

A válasz természetesen nem sokáig várat magára. Ezen a másfél téglán az áll hogy: Éljen Nagy-Románia! Igaz, valaki igyekezett eltörölni. Sok feljegyzésre jellemző a későbbi törlés, törlési kísérlet, illetve a palimpszeszt jellegű föléírás: a későbbi arra járó egyszerűen rávéste (-rajzolta) saját üzenetét a korábbira.

Ahogy például ezen a téglán is látható. Az első szerző 1916-ban írt a téglára ceruzával. A Vasile Crișan nevű második szerző 1924-ben. A harmadik szerző lakonikusan csak annyit biggyesztett a véset fölé, hogy Pula, vagyis Fasz. A román feliratok jobbára az impériumváltást követő dátumokkal kezdtek a falra kerülni.

Ez a szintén román (ám nevét nem feltüntető szerző) valamiért szükségesnek tartotta felvésni az egyetem falára, hogy 1932. április 11. és 1933. március 25. között valamilyen szolgálatot végzett. Milyet? Kinek? Miért? Lehet találgatni.

Hasonló okok késztethették falírásra a fenti közlés szerzőjét. Oderyk László? Nehezen olvasható a név. Viszont az világos, hogy háromévi valami után szabadul. Honnan? Az egyetemről, végre? Valamilyen börtönből? Esetleg katonai szolgálatból?

A falfirkálók másik, eléggé pontosan meghatározható köre a diákoké. Számtalan feljegyzés származik az ő ceruzáikból, bicskahegyeikből, egyéb vésőeszközeikből. A fenti, 1945-ös feljegyzés egyébként egyike azon keveseknek, amelyek valamilyen képet is ábrázolnak. Ja, egy antropomorf szamárét.

Jó pár olyan felirat is bujkál az egyetem falán, amely azt bizonyítja, hogy órák után (esetleg lógás alatt) a nebulók például matematikából készültek. Ellenőrizni is lehet, jók-e az eredmények.

A kevés figuratív (nem szöveges) ábrázolásra visszatérve, némileg érthető a képek csekély száma, ugyanis a klinkertéglák elég kicsik, a miniatűr képábrázolás pedig elég nagy mesterségbeli tudást igényel. Ez a mosolygós arc történetesen kivétel. A kreatív szerző rájött, hogy nem muszáj egyetlen téglára szűkíteni alkotását.

Egyes feliratok interaktívvá váltak, mégpedig úgy, hogy egy későbbi arra járó kommentárt főzött hozzájuk. Tessék, egy vicces példa. Az első szerző lelkesen odaírta, amit szinte minden hasonló emlékhagyó megtett: Itt járt ifj. Tutsek Ferenc május 6-án neve napján. Mire a második szerző rávágta (valamikor később): akor dőgőlj meg. Elnézést kérünk szerzőnk helyesírásáért.

Az emberek gyakran konkrét üzeneteket hagytak egymásnak az egyetem falán. Valaki így ír kedves barátjának: Kedves Barátom Sándor várlak Du. 1/2 4 kor a ... hozd. Vajon mit nem kellett elfelejteni a kedves barát Sándornak? Kedves éles szemű Olvasó, ha rájön, okvetlenül írja meg kommentben.

Ez a szomorú üzenet az egyik személyes kedvencem: Editke!! Vártalak. 8.15-ig. Aladár. Editke, mondd, miért, miért kellett Aladárt megvárakoztatni, sőt, el se menni a légyottra 1945. június 27 (?)-én? Ki tudja, hogy változott, milyen irányt vett Aladár élete e megalázó mellőzés után? Vagy ki tudja, miért nem tudott Editke elmenni a légyottra épp 1945 nyarán?

Figyelem! A következő pár kép 18+ korhatáros. Igen, obszcén, pornográf jellegű üzenetek következnek. Csak az görgessen tovább, aki az ilyesmitől nem botránkozik meg!

Az ókori görögök, rómaiak óta fennáll ez a furcsa helyzet: a falfirkálók egy része ellenállhatatlan késztetést érez, hogy trágár mondanivalóját is közszemlére tárja. A fenti üzenet első fele egészen világos: Olcsó pina kapható. A második felét sajnos nem tudtuk megfejteni, pedig ott vannak a klauzák. Mintha kivehető lenne a „méretre kéred” kifejezés. Bátor rejtvényfejtők, előre!

Enyhén filozofikus feljegyzés, egyébiránt az is kitűnik belőle, hogy a szerző hisz a túlvilágban: Amíg élsz, szopsz (ez a borongós, filozofikus rész), ha meghalsz, nyalsz. (De miért épp a halál után?)

És a végén álljon itt egy klasszikus, bár jelen sorok szerzője nem egészen így ismeri a szlogent: pina fasz egybe basz. Nemigen van mit hozzátenni. Esetleg annyit, hogy a szerző nem egészen vette figyelembe a társadalmi nemeket.

Sok-sok ezer feljegyzés sorakozik az öreg egyetem sárga téglás falán. Amire a karantén kapcsán jelen sorok szerzője rájött és üzeni Önöknek is, kedves Olvasók: ha muszáj kimenniük a házból (és a járvány lejártával muszáj lesz, de mennyire), lassan járjunk, meg nyitott szemmel. Megannyi apró csoda vár odakint, még a sarokig sem kell elmenni értük.