Mi történik itt, kérem?! Két nap alatt két magyar Nobel-díj!

De tényleg, ilyen még nem volt: két nap alatt két magyar Nobel-díj!

Tegnap Karikó Katalin Nobel-díjának örülhettünk (már aki, mert fanyalgók is akadtak, ahogy mindig), és tessék, aludtunk egyet és itt az újabb magyar Nobel: a drága jó Svéd Királyi Akadémia kedden bejelentette: Krausz Ferenc, Pierre Agostini és Anne L’Huillier kapja a fizikai Nobel-díjat az attoszekundumos fizika területének megalapításáért és az elektronok kutatásáért. Hogy mi az attoszekundumos fizika, azt kapásból nem tudjuk. De hogy egy magyar is van a három díjazott között, annak nagyon örvendünk.

Na jó, de ki ez a Krausz Ferenc? Nyilván róla beszél az egész magyar nyelvű sajtó (és nem csak) a keddi szent napon. A magyarországi Mór szülötte, Budapesten járt egyetemre, majd Bécsben folytatta (nem, nem a magyarok üldözték el), aztán Berlin következett. Aki kíváncsi a részletekre, kattintson ide.

Na és van itt még valami. A mostani Nobel-esőben mindenki azt kezdte számolgatni, hány magyar Nobel-díjas van. Nem is olyan egyszerű. Vannak a magyar származásúak, a Magyarországon születettek, aztán azok, akik Magyarországon éltek, amikor megkapták a Nobelt vagy épp hazahozták a díjat. Nos, ha mindent összeszámolunk, összesen 19 magyar Nobeles jön ki (legalábbis nekünk, mert máshol láttunk 16-ot, 17-et, 18-at).

Két olyan ember van, aki Magyarországon élt, dolgozott, amikor Nobel-díjat kapott: Szent-Györgyi Albert és Kertész Imre.

Aztán ott vannak, akik Magyarországon születtek, majd kivándoroltak: Békésy György, Gábor Dénes, Harsányi János, Herskó Ferenc, Hevesy György, Karikó Katalin, Krausz Ferenc, Lénárd Fülöp, Oláh György és Wigner Jenő. Ez tíz.

Végül következzenek azok, akik nem Magyarországon születtek, de magyar származásúak: Bárány Róbert (Robert Bárány), Milton Friedman, Daniel Carlton Gajdusek, Louise Elisabeth Glück (neki csak az apai nagyszülei voltak magyarok), Polányi János (John Charles Polányi), Elie Wiesel (jó, ő 1928-ban született Máramarosszigeten, vagyis már a poszt-trianoni Román Királyságban) és Zsigmondy Richárd (Richard Adolf Zsigmondy). Ez hét.

És így jön ki a 19. Szép!

Jó napot, kérek 100 páncélos csapatszállító harckocsit! Hogyne, parancso… ööö, nem lehet, sajnos

Ha a fenti párbeszédet egy humorfesztiválon hallja az ember, nevet egy jót. De mit tegyen, ha ez az észbontó valóság? Tessék:

Tavaly októberben az akkori gazdasági miniszter (ki a fene emlékszik már a nevére) bejelentette: Bulgária szeretne venni olyan 150 darab Piranha páncélos csapatszállító járművet, amelyet Bukarestben szerelnek össze. És a tárgyalások már az utolsó száz méteren poroszkálnak.

Oké. Eltelt egy év és most Bulgária bejelentette: Amerikától vásárol 150 Stryker harckocsit, potom másfél milliárd dollárért. Hahó, de nem arról volt szó, hogy… ?

Dehogynem. Csak hát akadt egy kis baj. Nevezetesen, hogy Romániában nincs meg a megfelelő jogi keret egy ilyen üzlet lebonyolításához. Kellene egy ügynökség, amely a kormányközi tárgyalásokat bonyolítja. De nincs. Pedig nem először szalad bele a jó mioritikus haza ebbe a kapanyélbe. Korábban Szlovákia is érdeklődött, de a kulcsügynökség hiánya miatt akkor se lett üzlet belőle.

Na de tényleg, miért is olyan nehéz egy ilyen ügynökség létrehozása? A hadiipari források szerint létezik egy sürgősségi kormányrendelet, pontosabban egy tervezet, amit meg kellett volna sürgősen szavazni. De ott van valamelyik illetékes fiókban.

A sajtó érdeklődött a miniszternél, miniszterelnöknél… de egyelőre olyan nagy a csend, mint a sírban.

Jó napot, mi zörög… illetve béget az ön csomagtartójában? Hát ööö… jé, egy juh!

Ezt a nevetséges címbeli párbeszéd sem valami viccből származik. Tessék elképzelni: a holland rendőrség kimegy az országút mellé, figyeli a közlekedést, ez a dolga. Aztán egyszer csak feltűnik egy autó (német rendszámú), amely, nos, nem egyenesen halad, hanem ilyen… görbén, na. A holland rendőrök elcsodálkoznak, majd intenek a sofőrnek, ugyan álljon már meg egy percre.

A sofőr meg is áll és kiderül róla, hogy román állampolgár, illetve (történetesen) részeg. Aztán valami nesz hallatszik a csomagtartóból. A holland rendőrök kíváncsi természetűek. És láss csudát, egy juh lapul (hever) odabent.

A holland rendőrök még kíváncsibbak lesznek ettől, kérdik a jóembert, hogy került a juh a csomagtartóba. A jóember meg… hát, feltehetően nem első miccre, de kinyögi, hogy… szóval, a tény az, hogy ellopta az állatot az eindhoveni állatkertből.

Na de miért? Az állatkert dolgozói azt állítják, meg akarta enni. De hála a kíváncsi holland rendőröknek, a juh megúszta kisebb ijedtséggel. A sofőr viszont némi börtönt is kockáztat, ha a bíráknak rossz napjuk lesz a tárgyaláson.