„Magyar tannyelvű iskola vagyunk, természetes, hogy magyarul beszélünk!” (VIDEÓval)

Aki gyakorló szülő, mint e sorok írója, pontosan tudja (aki meg nem, az elképzelheti), milyen, a mulatságostól a kínosig terjedő helyzeteket szül a magyar vagy vegyes tannyelvű oktatási intézményekben a különböző nemzetiségű szülők közti kommunikáció, kivált, amikor hivatalos alkalmakról van szó. Több, nyelvileg-nemzetiségileg vegyes családban ugyanis úgy döntenek a szülők, hogy csemetéiket igyekeznek – legalábbis életük bizonyos szakaszában – kétnyelvű képzésben részesíteni: a gyermekeim osztályában is vannak vegyes házasságból származó tanulók, és ez önmagában egyáltalán nem gond, sőt.

De mi történik akkor, ha egy magyar tanintézményben (vagy vegyes intézmény magyar tagozatán) iskolai ünnepélyt, netán szülői értekezletet tartanak, és a vegyes családokból csak a román anyanyelvű szülő tud részt venni az eseményen?

Milyen nyelven történik ilyenkor a tájékoztatás, a kommunikáció – hogy mindenki értse és senki se érezze kirekesztve magát?

Ha magyarul, a jelenlévő román szülők nehézkesen tudják követni – de miért beszélnének románul egy magyar tannyelvű intézmény hivatalos (vagy nem hivatalos) eseményein? Könnyű erre rávágni, hogy a román szülők tanuljanak meg magyarul – de a helyzetet mégiscsak meg kell oldani valahogyan, lehetőleg békésen.

Ez az alaphelyzete annak az animációs kisfilmnek, amelyet egy online kampány részeként prezentáltak egy élő – ezt csak azért hangsúlyozom, mert mostanság nem sok ilyenben lehet része az egyszeri újságírónak – bemutatón, a Bálványos Intézet és a temesvári Integratio Alapítvány kolozsvári sajtótájékoztatóján.

Keszeg Erika, Kassay Réka és Toró Tibor (fotó: Bálványos Intézet)

Ez utóbbiról – melynek munkatársa, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója, Erdei Ildikó azért a pandémiás „hagyományokhoz” híven online jelentkezett be – megtudhattuk, hogy több tájékoztató programot indított az évek során a magyar nyelvi kompetenciák fejlesztésére a vegyes családokból származó óvodások és kisiskolások számára, útmutató anyagokat, illetve oktatási segédanyagokat állítottak össze magyar intézményvezetőknek, és igyekeznek az érintett szülőkkel is minél szorosabb együttműködésben részt venni.

Az üzenet egyértelmű: a gyereket érdemes (reálisan) kétnyelvűvé nevelni, illetve erősíteni a magyar nyelv státuszát a közösségben.

2018-ban ennek érdekében indították a ketnyelvuseg.integratio.ro honlapot, majd – külön a fakultatív magyaroktatás megerősítésére – a fakultativ.integratio.ro oldalt.

Toró Tibor, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója az anyanyelvhasználatot és a kétnyelvűséget népszerűsítő kampány kiindulópontjaként többek közt azt a felismerést nevezi meg, miszerint a vegyes házasságból származó gyerekek a magyar intézményi környezetbe való integrálódás érdekében speciális foglalkozást igényelnek; továbbá nem titkolt céljuk az is, hogy minél több olyan magyar gyereket, akit valamilyen okból kifolyólag román tannyelvű iskolába írattak a szülei, átcsábítsanak magyar tannyelvű oktatási intézményekbe.

Mint kiderült, ez utóbbi célkitűzés nem is teljesen reménytelen: voltak olyan esetek – például a Belényesi-medencében –, amikor a szülők átvitték magyar oktatási intézménybe a gyerekeiket a többségi nyelvűből. Az együttműködés céljából megkeresett magyar intézményvezetők, oktatók részéről sem tapasztaltak semmilyen ellenállást, sőt – a fogadókészség (pedagógusi szinten legalábbis) megvan.

Az említett animáció – amelyet egy sorozat első részeként képzelnek el alkotói – valószínűleg ezért is fókuszál a pedagógusokra. Kassay Réka, a Zoom Studio animációs műhely alapítója számára az volt a kihívás, hogy

egy olyan komplex kérdéscsomagot, mint az anyanyelvhasználat és a kétnyelvűség kérdése, minél egyszerűbben, a nagyközönség számára is érthető módon, ha úgy tetszik, sztorizós jelleggel fogalmazzanak meg vizuálisan.

No és ki/mi ennek a kampánynak a célcsoportja? Keszeg Erika, a Bálványos Intézet kutatója szerint ha valakiben, aki vegyes nyelvi környezetben él, eleve nincs semmiféle nyitottság és fogékonyság az említett témák iránt, azt valószínűleg úgysem fogják tudni megszólítani – ezért, ha jól értettük, inkább azoknak szól ez a kampány, akikben (például szülőként) egyáltalán problémaként merül fel a gyermekek anyanyelvi közeghez való kapcsolódásának kérdése, csak a megfelelő fogódzókat keresik hozzá.

Mert nem mindegy, hogy miként érzékeli a kisdiák a saját anyanyelvének társadalomban elfoglalt helyét, szerepét: ha úgy látja, hogy annak csak tantermi, intézményi viszonyok között van létjogosultsága, akkor a mindennapi életében könnyebben lemond a használatáról, vagy csak korlátozottan, legfennebb saját legszűkebb környezetében használja.

Egyszerűbben: fontos, milyen mintát lát a gyerek.

És természetesen a szülő vagy a pedagógus is.

Kezdetben itt van mindjárt ez a kisfilm...