Elena Udrea soha nem a cizellált megnyilvánulásairól volt híres. Minden jelenését és megnyilatkozását belengte valami közönséges, külvárosi ájer, pedig ő próbálkozott, igyekezett, de hát nem ment neki. Hiába hordott magán több ezer eurónyi Guccit, Luis Vuitton-t és Cartier-t, hiába prezentálta a védjegyévé vált platinaszőke hajzatot, nem volt elegendő.
Udrea jó tíz évvel ezelőtt volt karrierje csúcsán, elnöki tanácsadóként, miniszterként, a hajdani PDL egyik vezetőjeként. Pályáját makacsul végigkísérték a kínos melléfogások, otromba kijelentések és egyéb megnyilvánulások, amelyek mindig pontosan jelezték, mennyire műveletlen, képzetlen és nem odavaló az alany, aki mindennek ellenére mégis.
Aztán – ahogy lenni szokott – jöttek a nehézségek, jött a DNA, a bíróság, és szökni kellett, messzire, Costa Ricára. Majd börtön, hazaüzengetés és szabadulás (nem ártatlanság, hanem valami jogi eljárási gikszer miatt).
És most ismét lecsapott a bírói kalapács: Elena Udrea nyolc év letöltendőt kapott alapfokon. Persze, ez egy kellemetlen dolog, az ember nem szívesen megy nyolc évre rácsok mögé, de hát talán illegális kampányfinanszírozási ügyekbe sem olyan jó ötlet belekeveredni.
Szóval megszületik az ítélet, és mi erre Elena Udrea első nyilvános kijelentése? Megátkozza a bírónőt, aki az ítéletet kihirdeti.
Aki nem ismeri egy kicsit a román társadalmat, gondolkodást, nem tudja, mit jelent ebben a közegben az átok súlya: a cigányasszony átka, vagy az ortodox pópa átka (bizony, ez is elég gyakori, fizetett, bár hivatalosan nem támogatott gyakorlat a romániai ortodox világban) olyasmi, amivel nem lehet viccelni. Az átok a manele-slágereknek is visszatérő témája. Megátkozni valakit a legsúlyosabb, amit ember egy másik emberrel tehet, hiszen az átok ott ül az áldozat fején, amíg egy hozzáértő kuruzsló vagy pópa fel nem oldja, esetleg az átkozó személy vissza nem vonja.
Na, hát ezt tette most Elena Udrea. Nem meglepő, csak olyan gáz...
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.