Elena Udrea soha nem a cizellált megnyilvánulásairól volt híres. Minden jelenését és megnyilatkozását belengte valami közönséges, külvárosi ájer, pedig ő próbálkozott, igyekezett, de hát nem ment neki. Hiába hordott magán több ezer eurónyi Guccit, Luis Vuitton-t és Cartier-t, hiába prezentálta a védjegyévé vált platinaszőke hajzatot, nem volt elegendő.
Udrea jó tíz évvel ezelőtt volt karrierje csúcsán, elnöki tanácsadóként, miniszterként, a hajdani PDL egyik vezetőjeként. Pályáját makacsul végigkísérték a kínos melléfogások, otromba kijelentések és egyéb megnyilvánulások, amelyek mindig pontosan jelezték, mennyire műveletlen, képzetlen és nem odavaló az alany, aki mindennek ellenére mégis.
Aztán – ahogy lenni szokott – jöttek a nehézségek, jött a DNA, a bíróság, és szökni kellett, messzire, Costa Ricára. Majd börtön, hazaüzengetés és szabadulás (nem ártatlanság, hanem valami jogi eljárási gikszer miatt).
És most ismét lecsapott a bírói kalapács: Elena Udrea nyolc év letöltendőt kapott alapfokon. Persze, ez egy kellemetlen dolog, az ember nem szívesen megy nyolc évre rácsok mögé, de hát talán illegális kampányfinanszírozási ügyekbe sem olyan jó ötlet belekeveredni.
Szóval megszületik az ítélet, és mi erre Elena Udrea első nyilvános kijelentése? Megátkozza a bírónőt, aki az ítéletet kihirdeti.
Aki nem ismeri egy kicsit a román társadalmat, gondolkodást, nem tudja, mit jelent ebben a közegben az átok súlya: a cigányasszony átka, vagy az ortodox pópa átka (bizony, ez is elég gyakori, fizetett, bár hivatalosan nem támogatott gyakorlat a romániai ortodox világban) olyasmi, amivel nem lehet viccelni. Az átok a manele-slágereknek is visszatérő témája. Megátkozni valakit a legsúlyosabb, amit ember egy másik emberrel tehet, hiszen az átok ott ül az áldozat fején, amíg egy hozzáértő kuruzsló vagy pópa fel nem oldja, esetleg az átkozó személy vissza nem vonja.
Na, hát ezt tette most Elena Udrea. Nem meglepő, csak olyan gáz...
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.