Jean St'Ay

A nem szép, nem helyes és a Direktívának nem megfelelő könyveket le lehet darálni, ugye?

2020. október 29., csütörtök 12:13

Olvasom, hogy a belgiumi Hasseltben székelő Clavis kiadó úgy döntött: megsemmisít 7000 gyermekkönyvet.

Még mielőtt bárki haladó értelmiségi hörögni-fuldokolni-petíciózni-Facebook-profilozni-véleményhisztizni kezdene: nem, nem a sokszínűséget, másságot, bármiegyébséget népszerűsítő gyermekkönyvekről van szó. Hanem olyanokról, amelyekben egy bizonyos Fekete Péter (Zwarte Piet) szerepel. Akit esetleg érdekel: a fikcionális fickót egy Jan Schenkman nevű holland tanító és író teremtette meg valamikor az 1800-as évek derekán. Ez a Péter történetesen mór (vagyis fekete a bőre), és Mikulásnak segít az ajándékosztásban. És azóta a holland karácsonyi univerzum szerves része.

Egészen a lobogó-haladó lángagyak vallatólámpái által megvilág(os)ított 21. századig. Most ugyanis a lángagyak kijelentették, hogy Fekete Péter nem más, mint a fehér európai rasszizmus egyik égbekiáltó, egyben száműzendő szimbóluma.

Na és így jutunk el a belgiumi Hasseltben székelő Clavis kiadó nehéz döntéséig. Amely annak ellenére született meg, hogy maga az ilyen ügyekben igen óvatos Európai Parlament is állásfoglalási indítványt tett közzé, hogyaszongya (többek között): „… határozottan megerősíti, hogy a Zwarte Piet semmilyen értelemben nem erősíti a faji megkülönböztetést vagy a gyűlöletet; megerősíti, hogy a Zwarte Piet nem diszkriminatív hagyomány.” De jaj, mekkora ereje lehet egy ilyen parlament ilyen kijelentésének, amikor a másik oldalon verbális atombombákkal felszerelt vérugató aktivisták hadserege, no meg a nem szép, nem helyes dolgokat oly könnyedén letiltó Facebook áll. Ja, és maga Kim Kardashian, a világ talán legnagyobb szellem- és eszmetörténésze, aki rendkívül mélyenszántó tanulmányában igen szabatosan megfogalmazta az esszenciát: This Dutch “tradition” called: “black pete” is disturbing! (Értsd: Ez a holland „hagyomány”: ez a „fekete péter” nyugtalanító!)

Talán nem is töprengenék e kultúra- és hagyományirtáson, ha a mi szerteszabdalt, kisebb-nagyobb magyar földünkön nem robbant volna ki egy álirodalmi járvány (vitustánc? tömegpszichózis? kollektív elmebaj? ki tudná megmondani, a gyógyászokat eléggé lefoglalja a koronavírus), mégpedig a Meseország mindenkié című mesekönyv kapcsán. Amelyet valamely együgyű személy le talált darálni. Akkora port kavart az ügy, hogy a gombafelhőt talán Isten is meglátta. És ha látta (márpedig látta, mondom akkor is, ha valamely kalapos együgyű kiakad rajta, mármint azon, hogy Isten nevét egyáltalán szájra veszi valaki a 21. században), azóta is a fejét fogja. Mert Ő is tudja, mi is tudjuk:

 

Hirdetés

„Könyvet nem darálunk, nem égetünk, nem semmisítünk meg. Ez barbárság.”

Na de most már azt is tudjuk, hogy:

„Könyvet nem darálunk, nem égetünk, nem semmisítünk meg. Ez barbárság. De csak akkor, ha a könyvek, szépek, helyesek és megfelelnek az egy és igaz Direktívának.”

Már csak arra vagyok kíváncsi, mekkora port kavar majd állig felfegyverzett haladó-lángagyú magyar köreinkben a belgiumi Hasseltben székelő Clavis kiadó döntése. Bár tartok attól, hogy azzal maradok. Hiszen a francia tanár lefejezését sem követte progresszív profilkép-vihar a Facebookon. Némi néma csend, na, az igen.

Hirdetés
Hirdetés