Lesz új kerettantervünk? 30 éve várjuk…

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Ismét lehet reménykedni, üzeni a hivatalába frissen beiktatott oktatási miniszter. A Parlamentben nemrég elfogadott, az elemi, a gimnáziumi és a középiskolai oktatásban heti 20, 25, 30 tanórát előíró törvény által kényszerhelyzetbe hozott oktatási miniszternek be kell tartania a törvényt és át kell szerveznie a tanmenet architektúráját, amelynek a következő tanévtől kellene hatályba lépnie. Voltak már ilyenfajta várakozásaink, melyek nem teljesültek.

Ezúttal is szkeptikus vagyok, amíg nem látom egy jogszabályban szentesítve a tanmenet új architektúráját.

Már javasoltam és most megismétlem egy független szakértőkből álló munkacsoport felállítását, amely az összes érdekelt nyílt vitájával dolgozná ki a tanmenet új architektúráját. A miniszternek nincs ideje személyesen foglalkozni ezzel az üggyel, a Neveléstudományi Intézet (ISE) munkáját pedig már láttuk: 34/36 óra hetente a VII. osztályban.

Mit nyilatkozott az oktatási miniszter?

„Annak újragondolásáról van szó, ahogy a tantárgyakat oktathatják majd. Amikor nem óraszámokat, hanem tantárgyakat kell eltörölni.” Az új kerettanterveket „abból a szemszögből nézve kell felépíteni, hogy a diák elbírja, nem abból, hogy mi kellene a tanárnak”, mondta Monica Anisie miniszter. „Tudják meg, hogy azokra a tanárokra is gondolunk, akik katedra nélkül fognak maradni, ha a szóban forgó tantárgy már nem szerepel majd a kerettantervben.”

A miniszter egy nappal később módosított: „Nem feltétlenül kell lemondanunk bizonyos tantárgyakról. Bizonyosféleképpen újragondolhatjuk ezt az oktatást-tanulást, abban az értelemben, hogy minden diák kevesebb órát tartózkodjon az iskolában, könnyebb legyen az iskolatáskája, mert minden szülő ezt akarja a gyermekének.”

A tervet rendkívül nehéz megvalósítani, mert ellentétesek az érdekek.

A tanárok és a szakszervezetek minél több tanórát akarnak, hogy megtarthassák a normájukat, a diákok a szülők és végső soron a törvény is azt követeli, hogy az elemi, középiskolai és gimnáziumi oktatásban ne legyen 20, 25, 30 óránál több.

Idő sincs. A kerettanterveket gyorsan ki kell dolgozni, hogy aztán ezekhez igazítsák a tanmeneteket és az új tankönyvek kinyomtatási eljárását.

Milyen egyszerű megoldás van?

A kerettantervek törvénynek megfelelő kidolgozása után megadják a pedagógusoknak a szabadságot, hogy a diákközösségeik jellemzőinek megfelelően eldöntsék, mennyit és pontosan mit oktatnak az osztályban. Három változatot lehet megkülönböztetni a tanmenetekben: minimális, közepes és emelt szintű, melyeket megkülönböztető jelzéssel látnak el. A „minimális” változat biztosítja az országos felvételi vizsgák sikeres teljesítését.

Az V. osztálytól elkülönül az elméleti szál a szakképzéstől

Így van ez Németországban. A 2019-es képességvizsgán a VIII. osztályos diákok 40 százaléka nem érte el 5-ös osztályzatot (az osztályzás 1-től 10-ig terjed, az 5-ös az átmenéshez szükséges legalacsonyabb osztályzat – a szerk.) matematikából, mert nem ismerték a négy számtani alapműveletet és az egyszerű terület- és térfogat-számítási képleteket. Meddig folytathatjuk így? Az iskolának kell a diákok és a társadalom hajlamaihoz, forrásaihoz és igényeihez igazodnia és nem fordítva. Ha minden diákot arra kényszerítünk, hogy ugyanazokat a kifinomult elméleteket tanulja meg, egy részük még a négy számtani alapműveletet sem fogja elsajátítani. Továbbra is eljátszadozunk a sorsukkal?

Gimnáziumi példa a kerettantervre

Magyarázatok

Kötelezőnek csak a Törzsanyaghoz (TA/TC) tartozó órák számítanak. A Választható Tantárgyak (VT/CDŞ) körébe tartozó órákon elmélyítési és teljesítménynövelési vagy felzárkóztatási képzés folyik, 5-10 diákkal, a diákok és a szülők kérésére. A VT-be tartozó tanórákat az állam fizeti.

Aggregált tantárgyak. Az élettudományok, a környezettudományok, a társadalmi nevelés célja egy koherens tudásrendszer felépítése és biológia, egészségi nevelési, fizika, vegytan, környezetvédelem, vállalkozási nevelési, pénzügyi nevelési és más hasonló modulokat tartalmaznak. Ezeket a modulokat olyan tanárok fogják oktatni, akiknek a szakképzettségében megtalálhatók a szóban forgó tematikák.

A tanárok felkészítése.

Ez fontos kérdés, amely önképzéssel megvalósítható, ha ehhez megvan bennük a késztetés. Ebből következik egy standardizált, országosan egységes rendszer bevezetésének szükségessége a diákok előrehaladásának informatikai alkalmazások segítségével történő mérésére. Itt a prediktív és összefoglaló értékelésekre gondolok, az iskolai előmenetelt pedig az év végi és a tanév elejei átlag közötti különbség adja. A tanárok előrejutása és bérezése szorosan összekapcsolható saját diákjaik iskolai előmenetelével.

Következtetések

Nem állítom, hogy könnyű, de valahol el kellene kezdeni. Ha továbbra is feláldozzuk a diákok érdekeit a tanárok és a szakszervezetek érdekeiért, akkor a mostani iszonyatos holtponton maradunk: az utóbbi hiteles, PISA-típusú nemzetközi értékelések eredményeinél. Továbbra sem lesznek mester- és szakembereink a munkapiacon, a vállalkozók messzi országokból hoznak munkaerőt, kétmillió románnak pedig sohasem volt állása.

Óriási ezeknek a változásoknak a tétje. A döntéshozók 30 éve nem képesek ezt a tétet felfogni, nem tudják, vagy nem rendelkeznek a szükséges elkötelezettséggel arra, hogy végrehajtsák a szükséges változtatásokat.

Többé nem tarthatjuk fenn a kommunista mintákba belemerevedett oktatást.

A jelenlegi kerettantervek 50 évesek. Mi is ezek alapján tanultunk. Ha nem találunk egy minisztert, aki „kettétöri a macskát” és radikális változásokat hajt végre, akkor további 30 évet töltünk majd el a jelenlegi oktatási paradigmában.