Bizony, Bukarestről van szó. Ahol a fertőzöttségi ráta vasárnapra meghaladta a 3 ezreléket. Tehát jönnie kellett volna a vörös forgatókönyvnek. Hétfőtől. De nem jött. És akkor nézzük az abszurdumot a köbön.

A járványtörvény világosan kimondja: amennyiben egy településen a fertőzöttségi ráta meghaladja a 3 ezreléket (három megbetegedés 1000 lakosra vetítve), érvénybe lépnek a szigorítások: a közoktatás áttér az online formára, bezárnak a vendéglátó egységek, mozik, kötelező a nyílt téri maszkviselés satöbbi. Bukarestben ez a ráta 3,02 ezrelék volt vasárnap.

A sajtó nyilván megkérdezte a fővárosi sürgősségi helyzetek felügyelőségnek vezetőjét, Bukarest prefektusát, hogy akkor most mi lesz. Az úr pedig magabiztosan kijelentette: hétfőn délután három órakor összeül a bizottság és meghozzák a szükséges döntéseket. És innen tagoljuk a gondolatmenetet.

Tessék? De hát már megvan a szomorú három ezrelék.

Tudják, az úgy van, hogy a bejelentés pillanatától számítva 48 órán belül ül össze a bizottság.

Tessék? De ott vannak a számok.

Tudják, nekem csak a pénteki adatok vannak meg. Amikor még nem volt három ezrelék. És sajnos nem kaptam meg az e-mailt az friss adatokkal.

Tessék? És mondja csak, prefektus úr, ismeri a vasárnapi adatokat?

Tudják, én bevásárolni voltam, nem láttam őket.

De ember, mondhatja akárki (és mondták is) – amellett, hogy ekkora kommunikációs analfabéta azért még a mioritikus hazában is ritka –, nem az a sürgősségi helyzetek felügyelősége vezetőjének dolga, hogy sürgősen tájékozódjon, ha forró a helyzet? Mi van, ha jön egy hétvégi földrengés? Akkor is azt mondják, bocs, a bizottság 48 órán belül összeül? Mert hétvége van, és bevásárolunk?

Amúgy, összehasonlítási alapként: a marosvásárhelyi tanfelügyelőségnek valahogy sikerült vasárnap összeülni és sürgősen eldönteni, hogy hétfőtől szigorítanak, mert a fertőzöttségi ráta meghaladta a 3 ezreléket. Pont. Ilyen egyszerű. Máshol. És igaz, a tanfelügyelőség nem a sürgősségi helyzetek felügyelősége, de attól még összegyűlhetne, hiszen hahó, vészhelyzet van!

Apropó iskolák: ezen a ponton is sikerült ezt-azt összekavarni. A prefektus úr ugyanis azt állítja, hogy bocs, nem az általa vezetett felügyelőség dolga bezáratni az iskolákat. Erre jött a kedvenc oktatási miniszter asszonyunk és azt mondta: bocs, de mégis sürgősségi felügyelőség dolga. A tanfelügyelőség csak ajánlani tud, a döntés a sürgősségi felügyelőség kezében van.

Na és akkor mi csak állunk és vakarjuk a fejünket. Isten, segíts! Esetleg még annyit tudunk hozzátenni: a prefektus úr és Monica Anisie asszony megtalálta egymást, mint zsák a foltját.