A kommunizmus idején gyorsan felfelé ívelő és 1989 után indokolatlanul hosszúra nyúlt karrierje végét jelentheti, hogy Teodor Meleșcanunak távoznia kell a szenátus éléről. Egész pályafutását jól jellemzi, hogy az alkotmánybíróság az alaptörvénybe ütközőnek minősítette házelnökké választását, mert azután nevezték ki, hogy pártja, az ALDE kivonult Viorica Dăncilă kormányából.

A volt külügyminiszter egy percig sem érezte kínosnak, hogy Călin Popescu Tăriceanu ALDE-elnök helyét átvegye a szenátus élén, amire persze az ALDE és az ellenzéki pártok is reagáltak, és alkotmányossági kifogást nyújtottak be ellene. Mivel az alkotmánybíróság szerdai döntése, megfellebbezhetetlen a 78 éves Meleșcanunak nincs más választása, mint az, hogy szedje a sátorfáját és távozzon a felsőházi irodájából. Az esetleges lemondását firtató újságírói kérdésre szerdán azt mondta: a taláros testület indoklásának közzétételéig ellátja házelnöki feladatait.

Akárhogy is legyen, valószínűleg ez a karrierjének végét jelenti, hiszen vállalhatatlan múltjára egyre több helyről érkezik bizonyíték, csodálkoznánk, ha mindezek után még bármilyen politikai tisztséggel megbíznák, főleg, hogy lassan mindegyik pártot megjárta, és mindegyikből emlékezetesen távozott. Ráadásul a kormány most úgy döntött, hogy visszahívja mostohafiát, Adrian Pîrvulescut is a strasbourgi főkonzuli tisztségből.

Érdekes, hogy a legfőbb ügyészség már 2018. szeptemberében jelezte, in rem büntetőeljárásban vizsgálják, hogy az akkor még külügyminiszter Meleșcanu miként nevezhette ki mostohafiát főkonzullá, de mindeddig nem volt arra utaló jel, hogy ennek bármilyen következménye lehet. Pedig a pofátlanság netovábbja volt, hogy a külügyi tárca vezetőjeként családtagját részesítette előnyben egy fontos tisztség betöltéséről szóló döntésben, miközben az előző főkonzul sikeres versenyvizsgát tett és 17 éves tapasztalattal is rendelkezett.

Ami pedig a kétes múltat illeti: a héten jelent meg a hír, hogy az IICMER is vizsgálja, hogy 1989-ben a kommunista Románia külügyminisztériumának egyik alacsonyabb rangú tisztségviselőjeként miket hazudott a külföldi diplomatáknak a temesvári véres eseményekről. Konkrétan azt mondta, hogy azok, akik azt állítják, hogy a román karhatalmi szervek sortüzeket indítottak a tüntetőkre, csak pletykákra és alaptalan sajtóértesülésekre hagyatkoznak.

Meleşcanu egyébként utólag mindig talált megfelelő magyarázatot arra, hogy miért vetül rá a gyanú árnyéka egy-egy ügy kapcsán. Most azt nyilatkozta ezzel kapcsolatosan, hogy 1989 decemberében, amikor Bécsben tartózkodott, semmiféle információt nem kapott az országból a temesvári történésekről, a külföldi sajtóból értesült az emberáldozatokat követelő összecsapásokról, így nem tudott felvilágosítást nyújtani a külföldi diplomátoknak.

Az ő bukására legalább emlékezni fogunk, míg Ion Iliescuról az a hír járja, hogy halhatatlan.