A szomorú helyzet az, hogy 4 romániai lakos közül 1 szegénységben él, 3-ból 1-et pedig nagyon is fenyeget a szegénység veszélye. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) 2019-es adatai szerint a lakosságnak egészen pontosan a 23,8%-a szegény, ez pedig 4 632 000 embert jelent. Ez a szám egyrészt valószínűleg nagyobb a valóságban, csak nincs mindenki nyilvántartva, másrészt a világjárványt és a megszorításokat követően vélhetően még jobban megugrik majd.

A legszomorúbb tény, hogy a szegénység éppen a lakosság legsebezhetőbb részét, a kiskorúakat és a 18–24 év közöttieket érinti leginkább: közülük 10-ből 3-an nincstelenek. Utánuk a 65 évnél idősebbek következnek: 4-ből 1 idős ember szegénységben él.

Mindeközben egy messzi-messzi galaxisból, sőt egy párhuzamos univerzumból Florin Cîțu miniszterelnök azt üzeni, hogy nem a szociális segélyekben, hanem a befektetésekben rejlik a szegénységből kivezető út, hiszen a segélyekkel nem fejlődik az ország gazdasága, ellenkezőleg, a segélyek továbbra is a szegénység börtönébe taszítják az embereket. Szép és költői gondolat, de mondjuk egy jó miniszterelnökre nagyobb szükség lenne, mint még egy rossz költőre.

Az ország költségvetéséből egyébként 2020-ban 19 639 784 636 lej ment el szociális támogatásokra, ennek a nagy része gyermeknevelési pótlékokra. Az, hogy mégis a gyerekek és a fiatalok vannak leginkább kitéve a szegénységnek, azt jelzi, hogy valami itt nem működik.

És erről az a bizonyos párhuzamos univerzum tehet, ahol Cîțu miniszterelnök úr a nyakkendőjét igazgatja, miközben magyarázza, hogy hogy is kéne csinálni – aztán meg nem csinálja.