Szeretném azt mondani, hogy a romániai közoktatás úgy szárnyal, mint a kínai gazdaság; a felelős román járványkormány már a nyári vakáció elején átfogó iskolakezdési stratégiát tett le az asztalra; az oktatási miniszter asszony mindvégig úgy viselkedett, akár az a bizonyos amazon Eugène Delacroix A Szabadság vezeti a népet című nevezetes festményén; a központosított Románia minden központi közszolgája éjt nappá téve dolgozott azért, hogy az ország gyermekei a lehető legbiztonságosabb körülmények között kezdjék a tanévet, természetesen táblagépekkel a kezük ügyében…

De ez mind nem igaz. Sajnos. Az igazság az, hogy a romániai közoktatás kábé úgy szárnyal, mint egy szárnyon lőtt vadkacsa; a felelős román válságkormány közvetlenül az iskolakezdés előtt is hisztis tyúk gyanánt kapkodta a fejét; az oktatási miniszter asszony kerek négy nappal a tanévkezdés előtt váratlanul kifakadt, hogy ő már semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik (persze teljesen másra gondolt, mint amire a polgárok); az általa vezetett minisztérium két államtitkára (egyikük totál véletlenül maga az egyetem előtti közoktatásért felelős államtitkár) váratlanul kampányszabadságra ment, pont most, mert hát mit csináljanak ők is, ha egyszer választási vadászidény van.

És most képzeljük magunk elé a felelős válságkormányt, amint talpig maszkban gyűlésezik és egyszer csak valaki kinyögi, hogy Bossz (a felelős miniszterelnökre gondolok itt), nincs közoktatásért felelős államtitkárunk, mi lesz most. A Bossz hosszan és szigorúan néz, majd dönt: hát csinálunk egyet. De Bossz, már van egy. Csak na, kampányol. Nem baj, csinálunk még egyet. De Bossz, az nem túl törvényes: közvitára kéne bocsátani, be kéne jelenteni. Mire a Bossz: szükség törvényt bont!

És csináltak. Még pénteken. Mindenféle konzultáció, bejelentés nélkül. És a teremtés aktusának szavai hétfőn meg is jelentek a Hivatalos Közlönyben. Tehát, eddig öt darab államtitkári rangú közszolga dolgozott a minisztériumban, mostantól hat darab. Egy ilyen közszolga 16 640 lej bruttó fizetést kap, közpénzből persze.

Most erre mit mondhatunk? Esetleg ugyanazt, mint a Bossz: szükség törvényt bont!