A jogállamok mind hasonlók egymáshoz, a jogállamisági deficitben szenvedő államok a maguk módján azok – tűnődhetne az egyszeri brüsszeli hivatalnok a 2024-es jogállami jelentés készítésekor, feltéve, ha divat lenne manapság Tolsztojt olvasni az EU fellegvárában.

A nyugati médiumok és a magyarországi média egy része sem mulaszt el alkalmat, ha ezen a területen tapasztalható problémák azonosításáról van szó, miközben Romániára mutogatnak, mint éltanulóra, a jogállamisági kritériumok maradéktalan betartójára. A bezzegromániázás mellett jóval kevesebb szó esik azokról a nyilvánvaló és kevésbé magától értetődő jogsértésekről, amelyek a rendszerváltás óta ott húzódnak a román államrezon árnyékában.

Az Európai Bizottság novemberben kezdeményezett konzultációt, hogy a 2024. évi jogállamisági jelentés előkészítéseként információkat gyűjtsön a jogállamisággal kapcsolatos fejleményekről a tagállamokban. A testület felhívást intézett az igazságüggyel foglalkozó szakszervezetekhez, a civil társadalomhoz, a nem kormányzati és a nemzetközi szervezetekhez, az uniós ügynökségekhez, valamint más érdekelt felekhez, hogy vegyenek részt a 2024-es jogállamisági jelentésekkel kapcsolatos online konzultáción, amely január 15-én zárult le. A szondázás célja az volt, hogy felmérje a jogállamiság helyzetének alakulását a legutóbbi, 2023 júliusában közzétett jelentés óta. A konzultáció újra reflektorfénybe állította a tagországok jogállamisági helyzetének fontosságát.

E kapcsán a következőkről kérdeztük a közel kétszáz visszaszolgáltatási pert vivő, magyarországi, régóta Bukarestben élő Varga Andrea jogtörténészt, a váradhegyfoki premontrei prépostság jogi képviselőjét, a romániai restitúciós küzdelmek egyik legtapasztaltabb és legfelkészültebb bozótharcosát, aki korábban a csángókérdéssel, az 1956-os forradalommal, a romániai zsidósággal és a transznisztriai holokauszttal, a roma holokauszttal, vagy éppen a kommunizmusbeli román-magyar focirangadó diplomáciai háttérével is foglalkozott.

• Milyen jelentős különbségeket lát Magyarország és Románia jogállamiságának aktuális állapotában?
• Milyen tapasztalatai vannak a román bíróságokkal és kormányzati szervekkel kapcsolatban a premontrei rend államosított ingatlanvagyonának visszaszerzésére irányuló jogi erőfeszítései terén?
• Tapasztalt-e olyan eseteket, amikor ezek az intézmények szándékosan figyelmen kívül hagyták a releváns jogi normákat?

Minden szentnek maga felé hajlik a keze

Varga Andrea szerint felelősségünk van a világban, ami gyakorlati erőfeszítéssel és tevékenységgel jár.

„Fel kell ismerünk a valóságot, amiben élünk. Az erdélyi magyar kisebbségnek, ha meg akar maradni, folyamatosan tudatában kell lennie az ellene folyó örökös román jogi gerrymanderingnek. (Az angol eredetű politikai fogalom a választókerület-manipulációt jelöli, a választókerületek határainak olyan átrajzolását, mely valamelyik félnek a választásokon előnyt biztosít – szerk. megj.) Ha egy ember szökőárral néz szembe, nem sok esélye van csak egy vödörrel felfegyverkezve megvédeni magát, de kötelessége, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel cselekedjen abban a várakozásban és hitben, hogy ezzel hozzájárul a megmaradásához.”

A Magyarországgal szembeni brüsszeli boszorkányüldözés és a román diplomáciai sikerek közötti hatalmas szakadék számos kérdést vet fel a nyugat-európai jogállamisági megfigyelők, brüsszeli bürokraták és a nem kormányzati szervezetek valóság- és hierarchia-értékelő képességeivel kapcsolatban – mondja a történész.

A Brüsszelben tapasztalható Magyarország-ellenes hevület objektíven aláássa az EU gazdaságélénkítési tervével kapcsolatos romániai megállapodások hitelességét, hiszen

ugyanezek a szakértők, bürokraták évek óta következetesen, hallgatólagosan és aktívan segítették, támogatták a Román Hírszerző Szolgálatot (SRI) abban,

hogy a korrupció elleni harc égisze alatt kiépíthesse hatalmas infrastruktúráját az ügyészségek és bíróságok feletti felügyeletben, különösen egy olyan korban, amelyet a közösségi média propagandája és dezinformációja ural. Ez a hozzáállás markánsan eltér a Magyarországgal kapcsolatos jogállamisági jelentésekben foglaltaktól – mondja Varga.

Bár a SRI számos területen aláásta a jogállamiságot, a szakember az igazságszolgáltatás teljes körű letámadását tartja a legpusztítóbb jelenségnek, mivel az egyetlen olyan jogállamisági területről van szó, amely esetében a hírszerző szolgálat rendszeresen megsérti a román alkotmányt. Az újságok rendszeresen cikkeznek arról, hogy Romániában bizonyos ügyekben a SRI, az ügyészek és a bírák összehangolják az érdekeiket. A SRI megrajzolja az akták útvonalát, az ügyészek és bírák végigviszik a dossziékat a kijelölt nyomvonalon.

„A SRI számára az igazságszolgáltatás taktikai terület” – ezzel a mondattal ismerte meg a nagyközönség Dumitru Dumbravă tábornokot, a SRI jogi osztályának akkori vezetőjét, aki egy 2015-ös interjúban a bíróságokra utalva, a „taktikai mező” kifejezést használva arról beszélt, hogy a SRI a korábbi gyakorlattal szemben már nem elégszik meg a korrupciós ügyek vádemelési szakaszba való kísérésével, hanem a figyelmüket az egyes ügyek végső megoldásáig fenntartják.

Varga szerint ez egy egyedülállóan romániai probléma, mivel csak Romániában történhet meg, hogy a 2002-ben bevezetett, a kereseteket elbíráló bírói tanácsok, bírók kisorsolására, valamint a bíróságokkal, ügyészi hivatalokkal és az igazságügyi minisztériummal kapcsolatos akták, dokumentumok és információk kezelésére létrehozott ECRIS elnevezésű informatikai rendszert manipulálják.

Az ECRIS-rendszer sebezhetőségét a Legfelsőbb Bírói Tanács (CSM) is elismerte egy 2009-es jelentésében.

A Számvevőszék egy 2011-es jelentésében úgy fogalmazott, hogy a rendszer „hiányosságokat mutat az ügyek nyilvántartási mechanizmusában, az egyedi ügyszám elektronikus kiosztásában és az első tárgyalás véletlenszerű kiosztásában”, és fennáll annak a veszélye, hogy az ügyeket bizonyos bírói tanácsokhoz „irányítják”.

2009-ben Adrian Neacșu, a Vrancea Megyei Törvényszék elnöke, a CSM akkor éppen felfüggesztett tagja a România Liberă lapnak adott interjújában magyarázta el, miként verhető át a rendszer.

Varga Andrea kizártnak tartja, hogy az uniós bürokratáknak ne lenne tudomásuk arról, hogy a SRI 2015-ben megpróbált 500 bírót és 500 ügyészt bevonni egy EU-s finanszírozású programba (Start – O Viață de Calitate și Siguranță), hogy képezze őket, ami révén szerinte a hírszerző szolgálat taktikai területre helyezte az igazságszolgáltatást. A projektet a Mihai Viteazul Nemzeti Hírszerzési Akadémia menedzselte, és a munkaügyi minisztérium égisze alatt az Európai Szociális Alap finanszírozta. Felidézte: az igazságszolgáltatás függetlenségének letéteményeseként a CSM úgy reagált, hogy jogszabályi rendelkezésekből következően a bírák nemcsak a Magisztratúra Országos Intézete (INM) által szervezett szakmai továbbképzési programokon vehetnek részt, hanem az országon belüli vagy külföldi felsőoktatási intézmények által szervezett továbbképzéseken, vagy a szakmai fejlődést elősegítő egyéb képzéseken is. A testület úgy ítélte meg, hogy a Nemzeti Hírszerzési Akadémia bukaresti székhelyű katonai felsőoktatási intézményként a SRI-nek van alárendelve, ezért a bíráknak az akadémia által szervezett folyamatos szakmai továbbképzési programokban való részvételét a törvényi és rendeleti rendelkezések lehetővé teszik.

Az, hogy a CSM nem volt hajlandó foglalkozni a program visszásságával, Varga Andrea szerint azt bizonyítja, nem érdekelt annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy problémásnak minősül-e, ha

a bírák és ügyészek szakmai tevékenységébe avatkozik a SRI.

Varga úgy véli, hasznosabb volna, ha a CSM a jövőre nézve megválaszolná a kérdést, mitől lesz jogszerű, hogy a hivatalban lévő bírákat és ügyészeket az SRI ügynökei értékelik, mivel a hírszerzési akadémia egy katonai intézmény, egy olyan hírszerző szolgálat része, amellyel a bíráknak törvényileg tilos együttműködniük. A képzési programot nyilvánosságra hozó Lumea Justiției forrásaira hivatkozva azt állította, hogy 53 bíró és 147 ügyész vett részt a képzésben, ami alkotmányellenes.

A premontrei rend jogi képviselője úgy értékeli: a bírák együttműködése a titkosszolgálatokkal már régóta szándékosan arra irányul, hogy

egyes etnikai, vallási csoportokat, polgárokat kizárjanak a tisztességes igazságszolgáltatási eljáráshoz való jogukból,

lehetővé téve a titkosszolgálatok befolyásszerzését a közpolitika és a nemzeti kisebbségi politika alakításában.

„Milyen bizonyítékok elegendőek az igazságszolgáltatás befolyásolásának bizonyításához, ha a legfelsőbb bíróságon nem is foglalkoztak azzal a panaszunkkal, hogy az egyik SRI-s perünkben, néhány nappal azután, hogy a bíróságon alapfokon elutasítanak egy törvénytelenségi kifogási beadványt az indoklás megfogalmazása nélkül, az ECRIS-ben megjelenik, hogy a felperes SRI benyújtott egy borítékot, amelynek tartalmát 2016 nyara óta nem ismerhette meg a nagyváradhegyfoki rend apátja. Abban az esetben, ha az egyik alperes a SRI, akkor egy kisebbségi egyház ingatlan-visszaigénylési perét már nem is kell, vagy szabad érdemben tárgyalnia az alsóbb, vagy felsőbb bíróságnak? Hol húzódik a határ a megengedett együttműködés és a megengedhetetlen jogi gerrymandering között?”

– kérdezi Varga.

A premontrei kanonokrend esetében a bírói mérlegelési kör olyan szélesnek bizonyult, hogy a rendet egy döntésükben konkrétan családként kezelték. A határozatban szerepelt a család nettó három havi bevételére vonatkozó említés, ami arra utal, hogy a bírók segíteni akarták a jogalkotót az ingatlanrestitúciós újraelosztási terv kidolgozásában. Emellett a döntés arra is utal, hogy

a bíró saját politikai akaratát erőltette rá az ügyre, ami a törvény szerint nem lenne lehetséges.

Nem utolsósorban pedig tény, hogy ezt a nyilvánvalóan jogtalan döntést a nagyváradi törvényszék egy törvényileg illetékmentes perben hozta, mégis kötelezte a rendet 4,8 millió euró bírósági illeték megfizetésére. Mindezt úgy, hogy a rend a román államtól közel havi 1500 eurónak megfelelő lejnyi támogatást kap. Ebből az összegből nemcsak a társadalombiztosítási járulékokat és az adókat kell megfizetniük, hanem a titkárnő havi fizetését is ki kell gazdálkodniuk. Az apát fizetése télen a rendház fűtésére sem elegendő, nem is beszélve arról, hogy három templomot kell fenntartaniuk, valamint élnie is kellene valamiből. A premontrei rend alapításának 900 éves évfordulójára a magyar államtól kapott ingatlanvásárlásra szánt támogatást a bíró bevételnek számította. A végzésben az szerepelt, hogy bár az illeték összege magas, 48 hónapra lebontva havi 100 ezer euró részletfizetést engedélyez, holott a jogi személyek számára a törvény csak 24 hónapos részletfizetést tesz lehetővé.

A döntés úgy született, hogy az azonos napon iktatott többi hasonló perben a bírók ismerték és betartották a törvényt, és nem kötelezték a rendet illetékfizetésre egy illetékmentes perben. Azzal sincs senkinek semmi baja, hogy

az a bíróság tárgyalja az ügyet, amelyikkel perben áll a rend, és anyagi haszna származik a per alakulásából,

holott a római jogból maradt alapelv értelmében senki sem lehet bíró a saját ügyében.

Egy másik SRI-s ügyben a bíró azt állította, hogy a rend akkor lenne illetékmentes, ha államilag elismert egyház volna, de nem az, mivel a vallásügyi államtitkárság a bíróság megkeresésére ezt közölte. Ez a helyzet úgy jöhetett létre, hogy az államtitkárság a nagyváradi római katolikus püspökség 2015-ös sematizmusában, egyházi névtárában szereplő két egymást követő sor alapján kreált egy jogi személyt. Ehhez felhasználták a rend generikus nevét és a tulajdonukban lévő Váradi Fájdalmas Szűzanya templom nevét, amelyeket összeollóztak, egy új jogi személyt hozva létre. Amikor a rend panaszt emelt az államtitkárságon a károkozás ellen, a válasz az volt, hogy a római katolikus egyház nem veszítette el az államilag elismert egyházi jellegét, a rend továbbra is az államilag elismert kultusz részét képezi. Az indoklás szerint a kár a nagyváradi püspökség hibájából keletkezett, mivel az helytelenül adta le a sematizmusát. A rend kára tizenkétmillió euró.

Varga Andrea úgy látja, hogy minden jogállamisági jelentésben van torzítás. A kritikus kérdést így fogalmazná meg:

„Miként lehet kijelenteni, hogy az igazságszolgáltatást nem titkosszolgálati taktikai terepként kezelő Magyarország nem jogállam, ellenben Románia, ahol köztudomású, hogy az igazságszolgáltatást rég bedarálták a titkosszolgálatok, jogállamnak nevezhető.”

Szerinte erre az egyedüli magyarázat az, hogy a brüsszeli jelentéstevők nem hajlandók foglalkozni azzal, hogy mikortól tekinthető jogállamisági problémának, ha a titkosszolgálatok egész pályás támadást intéznek az igazságszolgáltatás ellen. Magyarország egy olyan demokrácia, ahol létező mechanizmusok biztosítják az igazságszolgáltatás függetlenségét, ahol a titkosszolgálatok nem avatkoznak be az igazságszolgáltatás menetrendjébe – mondja.

Emlékeztet, hogy 2016-ban, a korrupció elleni harc jegyében a Nyugat zöld utat adott a SRI-nek egy olyan EU-s alapokból finanszírozott projekt megvalósítására, amelynek célja az e-kormányzati rendszerek hatékonyságának növelése volt, és 25 millió euró értékben kívántak szoftvert és hardvert vásárolni „az információs rendszerek interoperabilitásának megerősítésére és biztosítására”.

Az SII Analytics nevű projekt lehetővé teszi Románia teljes lakosságának általános megfigyelését,

ami aggodalmat keltő, mivel nem tartalmaz rendelkezéseket az állampolgári jogok garantálásáról, és a közintézményeknek a rendszerben tárolt és integrált személyes adatokhoz való hozzáférésének korlátozásárról. Ez súlyosan sérti az alapvető emberi jogokat, ennek ellenére a brüsszeli szakértők nem hajlandók foglalkozni a kérdéssel.

A titkosszolgálatok beavatkozása megbontja a működőképes igazságszolgáltatáshoz szükséges alapokat, a közbizalmat. Nem létezhet igazságszolgáltatás állampolgári bizalom nélkül, ezért a bíráknak elszámoltathatónak kell lenniük a jogi és etikai normáknak megfelelően. A felelősségre vonás során a bírói magatartás felülvizsgálatát a bírói döntéshozatal függetlenségének megsértése nélkül kell elvégezni. Romániában ilyen nem létezik, a bírák a titkosszolgálatok védelme mögé bújhatnak, akkor is, ha szándékosan olyan ügyekben járnak el, amelyekben személyes érintettségük, összeférhetlenségük miatt nem járhatnának el – fejtegeti Varga Andrea.

A bírói visszaéléseknek számos formája van,

és az etikai normák a közbizalmat csorbító problémás cselekedetekkel, mulasztásokkal és kapcsolatokkal foglalkoznak. Varga szerint az etikai kötelességszegéssel kapcsolatosan Magyarországon nem lehet olyan esetet felmutatni, amelyben egy olyan bíró dönt másodfokon egy ügyben, amihez a férje munkáltatójának, jelesül a SRI-nek anyagi érdeke fűződik. Úgy gondolja, Magyarországon a bíró érdekellentét esetén önkizárást kérne maga ellen, a talár felnagyítja a magatartást. Számos bírói magatartási kódex általános megfogalmazást is tartalmaz, amely arra ösztönzi a bírákat, hogy őrizzék meg a bírói hivatás integritását, és kerüljék a látszatát is a helytelen magatartásnak.

A jogi szakértő az elmúlt 14 év alatt többször találkozott olyan bírói döntésekkel, amelyek messze estek a jogi normáktól és kirívó módon sértették meg az alapvető jogokat.

„Amikor jogegységesítési határozat született az Inspectia Judiciares panaszunk hatására, a többi ügyben szerintem még meg is dicsérték a bírókat, jutalmat kaptak, hogy hatalmukkal visszaélve olyan módon alkalmazzák a jogi normákat, hogy betöltse azt a társadalmi funkciót, miszerint kuss legyen a premontrei szerzetes papnak, megkönnyítve ezzel a nagyváradi polgármesteri hivatalnak, a restitúciós bizottságnak vagy a SRI-nek azon erőfeszítéseit, hogy etnikai es vallási alapú jogi gerrymanderinggel megőrizzék a 88 éve ellopott premontrei tulajdont”

– fogalmaz.

Hozzáteszi, a premontrei apátot sem az zavarja, hogy nem adnak neki igazat, hanem hogy hogyan nem adnak neki igazat. Varga azzal érvel román barátainak, hogy

a bíró döntéseit bírósági felülvizsgálatra kell bízni, nem pedig a közvélemény kritikájára.

Azonban azok az esetek, amikor embereket megfelelő eljárás nélkül börtönöznek be, vagy a bírák titkosszolgálati nyomásra hoznak meg egy-egy ügyben döntést, véleménye szerint a jogállamiság összeomlását jelentik. Létfontosságúnak tartja, hogy a bírói döntéseket ne „kenguru-bíróságok” hozzák meg. A kenguruk kaotikus és kiszámíthatatlan mozgására utaló pejoratív kifejezést általában olyan bíróságokra vagy bírósági tárgyalásokra használják, amelyeknél a tisztességes eljárás és az igazságosság elvei nem teljesülnek, az eljárások elfogultak vagy igazságtalanok, ahol a védekezési jogok korlátozottak vagy hiányoznak, és ahol az ítélet gyakorlatilag előre eldöntött.

Az elmúlt években több politikus is tett olyan nyilatkozatot, miszerint a titkosszolgálatok rendhagyó módon beavatkoznak a politikába. Liviu Dragnea 2018-ban azt állította, hogy nincs román párt beépített ügynök nélkül. 2007-ben Mircea Geoană furcsa választ adott egy újságírói kérdésre a romániai hírszerzők számáról: „Nem tudjuk, hányan vagyunk”. Amikor Traian Băsescu államfő 2014-ben azzal vádolta meg Victor Ponta volt PSD-s miniszterelnököt, hogy beépített ügynök volt, és ügyészként a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) fizetett neki, a SIE hallgatásba burkolózott.

Varga felidézi: a román sajtóban többen is cikkeztek arról, hogy Románia biztosítékokat kapott arra vonatkozóan, hogy

elnézik, ha A pontból B-be törvénytelenül, jogi gerrymanderinget követve jut el.

Itt említ néhány visszásságot a premontrei rend ügyei kapcsán.

A nagyváradi polgármesteri hivatal cinikusan olyan ingatlanegyüttesbe tervez EU-s forrásokat befektetni, amelynek 1941 óta a premontrei rend a telekkönyvi tulajdonosa, mégis diszkriminatív módon nem adják vissza nekik.

A nagyváradi önkormányzat érvelése frontális támadást jelent azon doktrinális keret ellen, amelyet Magyarország ellen közel két éve alkalmaznak az EU Alapszerződésének 7. cikke (1) bekezdése szerinti folyamatban lévő eljárásokban.

Miközben a nagyváradi premontrei rend 25 éve várja, hogy a román állam jogilag rendezze ezt az ex lex állapotot, hiszen az ingatlanegyüttes feletti tulajdonjogát a rendnek évente elismeri a vallásügyi államtitkárság. Mindeközben a nagyváradi önkormányzati tisztviselők hamis vagy félrevezető állításokat próbálnak meghonosítani a nagyváradi ingatlanegyüttes einstandjával kapcsolatban, hogy eltereljék a figyelmet az EU Alapszerződésének 2. cikkében foglalt értékek védelmének be nem tartásáról és a rendszerszintű jogi gerrymanderingről.

Varga Andrea szerint

a nagyváradi Úri utcai premontrei vagyon tulajdonjogi helyzete körüli törvénytelenségek válaszra várnak az Európai Bizottság részéről.

A rend 17 EU-s tagországban van jelen, és 16 országban zavartalanul tevékenykedik. Romániában azonban a működéshez nélkülözhetetlen kolostorát és rendházát sem tudja rendeltetésszerűen használni. A nagyváradi önkormányzat tisztviselői nemrégiben azt állították, hogy a rend 1936-ban elveszítette a tulajdonjogát az ingatlanegyüttes felett, amit Nagyváradon minden bíró elfogad. Rákossy Botond-József, 101 încheieri carte funciară care ajută să înţelegi sistemul (101 telekkönyvi végzés, amely segít abban, hogy megértsd a rendszert) című könyvének 101. esettanulmánya ugyanakkor világosan levezeti, hogy miért képezi az ingatlanegyüttes 1941. június 21. óta a premontrei rend tulajdonát. Annak ellenére, hogy több helyi önkormányzati döntéssel és földdarabok cinikus ide-oda mozgatásával létrehoztak egy látszólagosan tiszta telekkönyvet, a tény továbbra is tény marad: az ingatlan továbbra is kolostor és rendház, függetlenül attól, hogy papíron Mihai Eminescu Főgimnáziumnak nevezik.

Másik eset, amikor egy 1996-os, amúgy érvénytelen kormányhatározat indoklási részéhez

utólag írtak hozzá két sort, hogy ne lehessen azt közigazgatási eljárásban megtámadni.

Az odaírt „katonai jellegű parancsnoki aktus” betoldással igyekeznek megakadályozni, hogy a kormányhatározat érvénytelen legyen, hiszen csak az a határozat érvényes, amely megjelent a Hivatalos közlönyben. Az említett félixfürdői ingatlant 1996-ban kapta meg a SRI üdülőként, és ugyanazon a kormányhatározaton szereplő ingatlanok közül négyben járt Varga, 1997-ben és 1998-ban. Nehezen hihető számára, hogy amikor magyar állampolgárként Nagy Imre és csoportjának romániai életéről forgatott filmet, forgatási engedélyt kaphatott volna ezekben az ingatlanokban, mint katonai objektumokban.

„Romániában a SRI látja el az alkotmányvédelmi feladatokat. Ezért is tartom problémásnak, hogy a hírszerző szolgálat vagy bármely más állami szerv közokirat-hamisításba keveredjen, hiszen ez súlyosan sérti az alkotmányos rend elveit és aláássa a jogállamiság alapjait. Az ilyen tevékenységek nemcsak, hogy ellentétesek a szolgálat alkotmányvédelmi kötelezettségeivel, de bűncselekménynek is minősülnek, és súlyos jogi következményekkel kellene járniuk az érintett személyek és intézmények számára. Hiába kértük a belső vizsgálatokat, a büntetőjogi eljárásokat és szükség esetén a felelősök felelősségre vonását, kéréseink süket fülekre találtak, pereink pedig elutasításra. Az ilyen esetek kivizsgálása és kezelése fontos annak érdekében, hogy megvédjék az állampolgárok jogait és biztosítsák az állami intézmények integritását”

– mondja.

A titkosszolgálatok és bíróságok közti titkos megállapodásokról, amelyek háttérbe szorítják a bírói függetlenséget, évek óta cikkezik a Lumea Justiției. Fontos megemlíteni, hogy 2023 januárjában a Btk. módosításának tervezetével

a román titkosszolgálatok, a büntetőtörvénykönyv által hagyott kiskaput kihasználva, ismét bekerültek a büntetőperekbe.

Ez a lépés aggodalmat kelt a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlensége szempontjából, felveti a hatalmi ágak közötti határvonalak elmosódásának kérdését, valamint a titkosszolgálatok potenciális befolyásának problémáját a bírósági eljárásokban.

„Két hete egy nő azt kérdezte a Facebookon, ha a rendőrség egy békés tüntetésen puskával a kezében vonul fel, nem jogos, hogy az emberek Molotov-koktélokkal menjenek ki? A bejegyzés szerzőjét órákon belül azonosította a rendőrség a SRI által üzemeltetett nagy testvér program segítségével, és nem a bejelentett lakcíméről kísérték be. A hatóságok eközben nem látják a tucatnyi törvénysértést az utcán, a prostitúciót, a drogterjesztést az iskolák és parkok környékén, a falopásokat. Nem találták meg az agyonkamerázott bukaresti főutcán, hogy ki törte el az arccsontomat egy héttel egy premontrei per előtt. A demokrácia ilyen súlyos torzulása esetén kötelesség kiállni, mert egy olyan állam, amelyet a titkosszolgálatok irányítanak, nem oldja meg a problémát. Brüsszel részéről hiányzik a politikai akarat a román demokrácia leépülésének megakadályozására, emiatt fordulhatnak elő a premontrei perekben is tapasztalható törvénytelenségek”

– magyarázza Varga.

2023 szeptemberében úgy törölték el az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmust (MCV), hogy az ECRIS-rendszerrel kapcsolatos visszaélések nem szűntek meg. Varga szerint, sok esetben nem is szükséges manipulálni a rendszert, hisz

kézzel osztják ki az ügyeket az egyes bíróknak.

A konfiguráció kulcsa a SRI, és Dumitru Dumbravă tábornok, a SRI jogi osztályának volt vezetője a hírszerző szolgálat tevékenységét ellenőrző parlamenti bizottság előtt elismerte, hogy a szolgálat képviselői bizonyos ügyekben beavatkoztak a bíróságon.

Az MCV eltörlésének másik dimenziója Varga szerint, hogy zöld utat kapott a magyar kisebbség anyanyelvi és vallási jogainak háttérbe szorítása.

„A premontrei rend nagyváradi ingatlanegyüttesének ügyében van olyan közalkalmazott, aki nevét adta egy olyan közokirathoz, amelyben azt állítják, hogy a templom és kolostor alatti és körüli telek termőföld, és Nagyvárad központját kvázi kollektivizálták”

– osztja meg egy újabb tapasztalatát, ami nehezen emészthető nevetés nélkül.

Varga Andrea konok elszántságát jól illusztrálja a beszélgetésünk végén elmondott személyes epizód:

„Nemrég meséltem bukaresti barátaimnak arról a hosszú, hét évig tartó szerzői jogi pereskedésemről, amelyet Magyarországon, a Kúrián, fiatalon, kezdő kutatóként – minden politikai támogatás nélkül – nyertem meg három neves intézmény ellen. A per során az egyik alperes intézet alapítója, egy ismert rendszerváltó, esténként felhívta édesanyámat, akit azzal ijesztgetett, hogy engem a magyar és román titkosszolgálatok segítségével elintéztet, bárhol legyek. Ne is reméljek kutatási támogatást vagy publikációs lehetőséget, amíg ő él. Utolsó találkozásunkkor szó szerint ezt mondta nekem: »Andreácska, miért nem fejezi már be ezt a pereskedést? Hiszen nincs olyan magyar bíró, aki ellenünk neked adna igazat.« Ám végül került három magyar bíró a Kúrián, akik nekem adtak igazat. Mindig elmondom a román barátaimnak, hogy ez a különbség a két ország bíróságai között. Otthon, az utcáról jövet, mindenféle politikai támogatás nélkül is pert lehet nyerni, ha ismered a jogot és kitartó vagy”.

Cikkünk második részét a jövő héten közöljük.