Elment a labdarúgás történelmének utolsó magányos hőse, utolsó egyszemélyes csapata: Diego Armando Maradona 60 évet élt.
A legnagyobb lehetett volna, de annál is több akart lenni. Magánál a futballnál is több, ezért lett végül tragikus hős. Hatvan éves korában elhunyt Diego Armando Maradona.
Brazíliában a legnépszerűbb sport a röplabda – magyarázták valamikor a 90-es években egy magyar sportriporternek. Nem a foci? – kérdezett ő vissza meglepetten, mire jött a válasz: Brazíliában a foci nem sport, hanem vallás.
A brazilok ősellenségénél, Argentínában nem a futball, hanem egy futballista teremtett vallást. Legalábbis a hívei, akik egyházat is alapítottak tiszteletére, mert nem csak egyszerűen csodálták, hanem istenítették.
Lehetett is.
Pelét – aki maga is minden idők legnagyobb játékosának nevezte az apró termetű argentin zsenit – elsősorban három világbajnoki címe miatt tartják a legnagyobbnak, de a brazil szupersztár sosem játszott Európában. Messi, aki csak a sokadik „új Maradona” (Ariel Ortega, Pablo Aimar, Javier Saviola és Juan Román Riquelme után áll az epigonok sorában) sosem tudott világbajnokságot nyerni, pedig négyszer is megpróbálta.
De neki már egyedül nem ment. Maradonát pont ez emelte ki a sok tehetséges dél-amerikai labdazsonglőr közül.
Az 1986-os mexikói világbajnokság egyes-egyedül róla szólt. A angoloknak zseniális cselsorozata végén lőtt góljáról, és persze a kézzel beütött találatáról. Soha nem ismerte be utóbbi szándékosságát. Inkább szállóigét teremtett: „Isten keze volt”.
Még az 1990-es világbajnokságon is képes volt a döntőig cipelnie minden idők eddig legszerényebb képességű argentin csapatát, egymaga alázva meg a legnagyobb riválisnak számító brazilokat.
A Barcelona ugyan túl nagy klub volt neki, de Nápolyban megint egyedül varázsolt össze két bajnoki címet, és az UEFA-kupát egy olyan csapatban, amely se előtte, se utána nem nyerte meg többször a Serie A-t.
Kokain, két bukott doppingteszt, haverkodás diktátorokkal (elsősorban Fidel Castróval), és valami hatalmas lebőgés edzőként, 2010-ben az argentin válogatottal. Két éve, a világbajnokság egyik reklámarcaként már csak önmaga szétcsúszott, öntudatlan karikatúrájaként integetett a moszkvai díszpáholyból.
Nem tudott elszakadni a futballtól, pedig az már rég elvágtatott mellette: a magányos, öntörvényű és önimádó zseni nem találta helyét a 21. század csúcstechnológiára, tudományra építő, mindent precízen megtervező labdarúgásában. Sztárok is csak a médiában kezelhető profik lehetnek, nem pedig a tömegek által istenített, de az elit által irányíthatatlan és kezelhetetlen ikonok, mint Maradona.
A lábával varázsolt, de mégis egyetlen kézmozdulatára fogunk emlékezni – mert ennyire ellentmondásos zsenije még nem volt a sportnak. A legnyughatatlanabb futballsztár tért örök nyugalomra.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.
Mi köze a japán hegyi pataknak a Maroshoz? És hova lettek az algát legelésző paduccsordák a kotrógépek nyomában?
Korrupció gyanúja miatt házkutatást tartott kedden reggel az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) az Országos Fogyasztóvédelmi Hatóság (ANPC) igazgatója, Cristian Popescu Piedone otthonában, illetve ideiglenes szálláshelyén.
… egy polgár elkötötte a mentőautót, amely éppen érte érkezett, majd furikázott egy jót… és megvan az első város (erdélyi!), amely a megszorítások nevében lemondta a városnapokat.
Egész Szentegyháza gyászolja Filip Alettát, az örök gyerekfilist, huszárlányt, a Szent Gellért Alapítvány leglelkesebb önkéntesét, a Székelyudvarhelyi Városi Kórház mindent tudó gyógyszerész-asszisztensét.
A román állami vasúttársaság (CFR) négy napra csökkenti a munkahetet alkalmazottai egy része számára.
Tánczos Barna miniszterelnök-helyettes szerint a kormány és a szakszervezetek párbeszéd útján „mindenki számára elfogadható kompromisszumra” fognak jutni, és utóbbiaknak meg kell érteniük, hogy nincs pénz az államkasszában.
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Bezzegrománia bajban van. A lufi kipukkant, ráadásul az ország szinte beleesett a választási nackógödörbe. Az elit szerint a nép a hibás. És akkor most a kormány belerúg a kultúrába. Ki érti ezt?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Merre tart a vihar? Hol volt szivárvány? Hol kattog a kanálistető? Honnan árad a bűz?
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Az influenszerkedésnek akkora hatása van, hogy társadalmi léptékben is mérhető párhuzamos, informális hatalom-kiépülésnek lehetünk szemtanúi.
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Van ez a tervezett második deficitcsökkentő csomag, amiben a különleges nyugdíjak problémáját is megoldják állítólag. Na ja. Hogyne. Persze. Naná…
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
Befejezhetetlen írás a Pénzpazarlásra Harminc Éve Rácsodálkozó Döntéshozók Országára rácsodálkozásról.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
A birminghami műfajteremtő metállegendák hagyatéka az egyetemes kultúra része marad. Azoknak is, akik a vasfüggöny mögül lesték őket, és azoknak is, akik az angol vasöntödékből.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az embernek kedve lenne, nem emigrálni, dehogy, máshol se kolbászabb a kerítés, csak a reklámokban… inkább elbújni szégyenében, hogy ez a román(iai) rendszer ennyire képes.
Az ember igyekszik érteni, hogy a természetet óvni kell. És azt is, hogy az állatokat szeretni kell. De azt is meg kellene érteni, hogy jelen pillanatban nem az embernek kell mennie, hanem a medvének. Pont.
„Az MI-nek, legyen bármilyen fejlett, nem minden porcikája tökéletes. Néha véletlenül nyilvánossá tesz szigorúan titkos adatokat a 3-as kormányzati rétegből. Csakhogy ezek az adatbázisok szintén holografikusan védettek, ráadásul a kódolásuk is dinamikus.”
A portugál plébános fellépése a Iuliu Hossu-emlékév nyitányán az év egyik legkülönlegesebb eseménye volt.
A szerzővel Kolozsvár-könyveinek kolozsvári bemutatója előtt ültünk le beszélgetni sirályokról, fényekről, indiánokról és a dobhártya-visszavarrás mindennapos élményéről.