A mioritikus szájhagyomány szerint november 28. különleges nap. Mégpedig azért, mert ezen a napon, pontban délután háromnegyed ötkor, a Bucsecs-hegységben található, Szfinx nevű geológiai képződmény körül a napfény egy, nos, mágikus energiapiramist produkál, amelyet csak a beavatottak éreznek, és ez igen jót tesz nekik. A realistább észjárásúak a maguk részéről egyszerűen csak a Bucsecs-hegység és a Szfinx napját ünneplik ugyanekkor.

Mindegy, ki minek örvendezik, a lényeg az, hogy ilyenkor ki kell mászni a Szfinxhez. Ami idén is megtörtént.

Ezen a ponton három dolgot is megjegyeznénk.

1. Nem tudni, mi történik, ha történetesen (mint például ezúttal) nem süt a téli nap sugára tüzesen a sziklára. Az tudományos tény, hogy a nap akkor is süt, ha az durván felhős, sőt, hó hull a porladó kőre. Az viszont rejtély, hogy ilyenkor van-e mágikus fénypiramis, avagy nincs. Persze, szokás mondani, hogy hinni kell, nem okvetetlenkedni.

2. Nem csodáljuk, hogy annyian hisznek a bucsecsi fénypiramisban, hiszen létezik például egy komoly, minisztériumi káderek láttamozta tankönyv, amely pont arra oktatja a jövő felnőttjeit (negyedikes gyermekekről van szó), hogy a Szfinx körül biza tényleg mágia lebeg. Tessék, egy mondat az ominózus tankönyvből: „A Bucsecs-hegységben, a Babele és Szfinx sziklák közelében van egy egy négyzetkilométeres terület, ahol a szervezet nem fárad és hirtelen felélénkül.”

3. A fentiekkel szoros összefüggésben azon sem csodálkozunk, hogy tódul a nép a Szfinxhez november 28-án. Viszont, ahogy ez már lenni szokott, azt egyetlen tankönyv sem magyarázza el, hogy az Isten szerelmére, ilyenkor a hegyen már tél van, tehát fel kell öltözni, másrészt megfelelő felszerelés sem árt. Ellenkezőleg, nagyon árthat, ha nincs.

Az idei találka a helyszíni beszámolók szerint rendben lezajlott, nagyjából. Például, nem mászkáltak emberek a Szfinxre (mint korábban), mert a hegyi csendőrök elhajtották őket.

Viszont idén is akadtak olyanok (mint például ez a Batman-széria Pingvin nevű antihősére emlékeztető úriember, aki kürtőkalapban, ernyővel és butykossal felfegyverkezve vágott neki a hegynek), akik, nos, nem igazán odaillő öltözetben próbáltak bejutni az energiapiramisba. Szerencsére (elsősorban az övére) a hegyimentők szépen visszazavarták a derék turistát oda, ahonnan elindult.

Sajnos olyanok is akadtak, akik jó szokás szerint csak úgy nekivágtak a hegynek. És persze, hogy rájuk sötétedett, persze, hogy kitört a pánik, persze, hogy menteni kellett őket.

A magunk részéről örvendünk, hogy sok ember mássza a hegyeket. Az se baj, hogy mindenféle mágikus tereket képzelnek a Szfinx köré, ilyen az emberi fantázia. Annak viszont nem tudunk örülni, hogy sokan az egészségüket (adott esetben életüket) kockáztatják közben.