A Bethlen Gábor-szoboravatás a kölcsönös tolerancia ritka pillanata volt

Úgy tűnik, a magyar–román határ közelében, Szegeden született és felnőtt Novák Katalin más budapesti politikusoknál jobban érti, hogyan kéne építeni a két ország közti kapcsolatokat – írja Sabina Fati a romániai Deutsche Welle portálon. A román újságírónő ezt annak kapcsán jegyzi meg, hogy Magyarország új köztársasági elnöke részt vett Bethlen Gábor erdélyi fejedelem gyulafehérvári szobrának avatásán, magyar és román politikusok, egyházi méltóságok társaságában. Kijelentését így indokolja:

Sabina Fati idézi Kelemen Hunor RMDSZ-elnököt, aki szerint „Mindez azt is jelzi, hogy a város többségi közössége befogadta egyik kisebbségének, nemzeti közösségének történelmi hősét. Különösen erős és méltánylandó gesztus számunkra az is, hogy a szobor a gyulafehérvári várban kap helyet, az önkormányzat nem dugta el a város valamely zugában.”

Azt is jelzésértékűnek tartja, hogy Novák Katalin elnök asszony és Kató Béla erdélyi református püspök mellett az eseményen jelen volt Gabriel Pleșa, Gyulafehérvér román nemzetiségű polgármestere is. Ritka pillanat volt ez, amikor úgy tűnt, hogy a közös történelem egyik mozzanata összeköti a két nemzeti közösséget, amelyet egyenlő mértékben igyekeznek kihasználni a bukaresti és budapesti politikusok saját politikai haszonszerzésük céljaira:

Igaz ugyan, hogy Călin Matieș Fehér megyei PSD-s szenátor ünneprontó módon egy Avram Iancu-képpel zavarta meg a rendezvényt, követelve, hogy állítsanak szobrot a móc vezérnek, de ez csak a médiának szólt és a nacionalista érzelmek felkorbácsolását célozta, mert a politikusnak tudnia kell, hogy Avram Iancunak már van szobra a városban, alig fél kilométer távolságra a Bethlenétől.

Novák Katalin nyilatkozatai – mint arról beszámoltunk mi is – felháborították a román külügyet, és diplomáciai csörte alakult ki a két ország között, annak kapcsán, hogy képviselheti-e Magyarország a határon túl élő magyarok érdekeit.

A két ország közti viszonyok ugyan hűvösebbé váltak az elmúlt években, de ez nem jelenti azt, hogy Bukarest ne engedné meg Budapestnek, hogy befektessen Erdélyben és a befolyását kiterjessze erre a régióra. Ennek az engedékenységnek a szerző szerint az az oka, hogy Romániának nincs jogalapja megakadályozni a magyar kulturális, gazdasági és politikai térhódítást Erdélyben, amíg a román állam ugyanezt teszi a Moldovai Köztársaságban: