Mindenek előtt leszögezzük: üdvös dolognak tartjuk, hogy különböző állami és magánintézmények nyilvánosan megdicsérik munkatársaikat. A megdicsért kicsit kihúzza magát, a dicsérő intézmény pedig azt is üzeni, hogy lám, milyen jók vagyunk.

A román csendőrség is nagyon igyekszik javítani az imázsán, főleg a tavaly augusztusban nyújtott szánalmas teljesítmény után. A legutóbbi önfényező akción is látszik, hogy majd beleszakadtak a szerzők, és talán éppen ezért sült el kicsit fordítva.

Mi történt? Első ránézésre semmi extra: a fővárosi csendőrség megdicsérte egyik munkatársát. Aki valóban kiváló munkaerő, ha hinni lehet a Facebook-bejegyzésnek: Sebastian Tatu (Sebi) azon túl, hogy idehaza csendőrködik, számos nemzetközi ENSZ-misszióban vett részt Ugandában, Egyiptomban, Indiában, Szenegálban, Kongóban, és úgy hírlik tökéletesen megállta a helyét, összesen kábé 1300 ember kiképzéséért felelt, részt vett helyi harcokban, sőt, még a Nobel-békedíjas Denis Mukwegét is kísérte, testőrként.

Ez mind szép és jó, de akkor mégis hol a baj? Hát ott, hogy a dicséret értelmi szerzői pár alkalommal rendesen túllőttek a célon és úgy reklámozzák szegény Tatut, mint valami tenyészbikát vagy éppen pornószínészt. Nem mellesleg, pont ezzel kezdődik a nyilvános dicshimnusz, nem érdemeinek felsorolásával. Tessék, idézzük:

„Sebi az az ember, aki után bomlanak a nők is, a férfiak is, csak másként.”

Ööö, ha jelen sorok szerzőjének (újság)írói teljesítményét így kezdik dicsérni valahol, minimum megalázottnak érezné magát, maximum jót röhögne a hülyéken, akinek csak ennyire futja. De tovább is van, mondjuk még:

Hirdetés

„Nyugodt, kifinomult, udvarias… elmondása szerint ez élete központi személyiségének, anyukájának köszönhető. Tegyük hozzá, hogy tökéletesen kidolgozott teste van, mintha az Első ház hitelét egy non-stop erőterembe fektette volna.”

Mi van? Ezt inkább nem kommenteljük. Csak értetlenül állunk a dolog előtt. És őszintén, kicsit sajnáljuk a csendőrt. Ezt a „dicséretet” azért nem érdemelte meg.