Boda-Szász Kriszta Székelyudvarhelyen született 1977. június 8-án. 2003-ban végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem színész szakán, és már attól az évtől szülővárosa Tomcsa Sándor Színházának tagja volt. Számtalan karakterszerep megformálója, változatos eszköztárral rendelkező művész volt, aki imádta a szakmáját.
Kollégái Pilinszky János egyik versére utalva úgy emlékeznek rá, mint akinek volt egy sípja: a szeretet, mely az odaadás, a lelkesedés hangján is oly szépen tudott szólni.
„Ezen a hangon szólt emberként, művészként. Szerette a csíkos-kockás-babos életet, az igaz barátságokat, a zsongást, a napot, az esőt, a hegyeket, a színek varázsát, a dallamot, a ritmust, a kihívásokat, szerette érezni a talpa alatt a földet, a játékot, a színházat.” – írják róla.
Emlékezetes szerepeit is felidézve kiemelik, hogy élete legdrágább ajándéka az Anya szerepe volt. Gyermekei megszületése után is lelkesen szerepet vállalt a színház életében, majd lendülettel, kitörő energiával tért vissza a deszkákra.
„A betegségének terhe alatt végig hitt a játék gyógyító erejében, és játszott. Játszott a sípján. Ezt a hangot nem feledjük, mert szépen és igazul szólt, tanított és tanítani fog.”
A színművészt nemrégiben gyomorrákkal diagnosztizálták, külföldi gyógykezelésre gyűjtést is szerveztek. A székelyudvarhelyi művész felépülését sokan támogatták, története sokakat megérintett, megrendített.
Boda-Szász Krisztát a Tomcsa Sándor Színház saját halottjának tekinti, 2019. augusztus 18-án, vasárnap 14 órakor a homoródszentmártoni unitárius temetőben helyezik örök nyugalomra.