Kedves Olvasó, erre bizony azt mondanánk, hogy ilyen nincs, ha nem látnánk az önmagukért beszélő, sőt, ordító fotókat.
Az utóbbi idők eseményei (például a tavaly augusztus 10-i bukaresti csendőratrocitások, korrupt rendőrök, szolgálati túlkapások vagy épp ellenkezőleg, nemtörődömség, a caracali ügyben tanúsított végzetes bénaság) igencsak megtépázták a hazai erőszakszervezetek mundérját. Pontosabban, a mundér becsületét.

Így aztán nem csoda, hogy az illetékesek minden igyekezetükkel azon vannak, hogy valamiképpen szerethetőbbé tegyék szervezeteiket, mondjuk, egy csótánynál. Másképp nem tudjuk magyarázni azt a jelenetet, amikor a rendőrség különleges egységének tagjai, ja, azok a bizonyos maszkosok békésen, önszántukból és persze maszk nélkül sepregetnek az ezt a munkát parancsra végző foglyok társaságában.

Az eset Konstancán történt, a hivatalos magyarázat pedig az, hogy a maszkosoknak épp nem volt missziójuk, tehát csináltak valami hasznosat.

Ha jobban belegondolunk, nem is rossz az ötlet. Ha sepregetni nem is, alázatot mindenképp tanulhatnak a derék marconák. És akkor most jön a plusz meglepetés: a rendőrszakszervezetek tiltakozni kezdtek az eset kapcsán. Hogy miért? Hát azért, mert szerintük ez a munka megalázó a bűnüldözőkre nézve. Ismételjük: a munka megalázó. Szegény szakszervezetisek valószínűleg nem értették meg, miről is szólt ez a „misszió” tulajdonképpen.

Fotók: Digi 24.