2019 Romániája: visszafejlődés, mint országprojekt

Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Úgy tűnik, az utóbbi években a visszafejlődés Románia országprojektje. Mindaz, ami elfogadható korlátok között felépült eddig, most felszámolhatónak tűnik, talán véglegesen. A visszafejlődés több egy egyszerű pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) restaurációnál; az intézményi szigetek felszámolását, az imposztorság és felelőtlenség szeizmikus hullámainak kisugárzását vonja maga után.

A visszafejlődés a Köztársaság Elnöke által rosszul kezelt társbérlet közvetlen következménye.

Az államfő habozásai, következetlenségei, hiánya voltak azok a tényezők, melyek lehetővé tették a példátlan pészédés rombolás előretörését. A cselekvést tehetetlenség követte mind a bel-, mind a külpolitikában. Az a diplomáciai névtelenség, amelybe Románia mára süllyedt, egy több mint középszerű elnöki mandátum következménye is. A Köztársaság Elnöke oly sokszor asszisztált közönyösen saját hatáskörei megcsonkításához. Ami pedig azokat az alkalmakat illeti, amikor alkotmányos lehetősége lett volna közbelépni, döntései lehetővé tették egy kleptokrata rendszer megszilárdulását: Viorica Dăncilă kormányfővé jelölése csak egyike ezen gesztusoknak.

A visszafejlődés, mint országprojekt cinkosságok és passzivitás nélkül nem lenne lehetséges. A Dragnea-rezsim és mostani utódja a közigazgatásban és a magisztratúrában is részesült/részesül azok támogatásában, akik számára a PSD az állampárt volt és maradt. Hegemonikus helyzetét a Traian Băsescu első mandátuma által okozott ellenhatás után nyerte vissza.

2012 után már az állampárt felállás az, mely köré az egész rezsim felépült.

A visszafejlődés, mint országprojekt honfitársaink passzivitását jutalmazza. Ezek közül sokak számára a pangás jobb az átláthatóságnál és a dinamizmusnál: ők a klientúra kényelméhez szoktak és ezt fogadják el a létezés természetes rendjeként. A visszafejlődés elhárítja a változás veszélyét, kiiktatja a verseny távlatát és fenntartja a románok egy része által a biztonságához elengedhetetlennek tartott status quo-t.

A visszafejlődés, mint országprojekt – szisztematikusan és drámai módon – aláaknázza egy félénk modernizálás és európaiasítás alapjait. A nyugati értékektől való elszakadás mélyül el azokban az években, amikor Románia formálisan egy nyugati nemzetcsalád tagja. A visszafejlődés tudatos lekapcsolódási cselekvést jelent azokról a mechanizmusokról, melyek Romániában – a Nyugat támogatásának és nyomásának hála – lehetővé tették a változást.

A visszafejlődés ceauşiszta módon a szuverenitást használja fel az autarchia és a nyugatellenesség megerősítésére.

A visszafejlődés, mint országprojekt egy olyan jövőkép, mely a kommunista fejletlenségen és a fészénés (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) kleptokrácián alapul. Ebben a jövőben felesleges szabadságra és emberi méltóságra hivatkozni. Ebben a jövőben Romániának már semmi köze sem lesz a Nyugathoz, legfeljebb csak formálisan tartozik majd az intézményeihez: a történelmi irányváltás visszafordíthatatlan és drámai lesz. A mostani visszafejlődés az autokrata Kelet felé fordítást készíti elő.