A jelenlegi kormány és államelnök biztos kézzel irányítja Romániát a csausiszta múltba.
Jelen szöveg a Marginalia oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Úgy tűnik, az utóbbi években a visszafejlődés Románia országprojektje. Mindaz, ami elfogadható korlátok között felépült eddig, most felszámolhatónak tűnik, talán véglegesen. A visszafejlődés több egy egyszerű pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.) restaurációnál; az intézményi szigetek felszámolását, az imposztorság és felelőtlenség szeizmikus hullámainak kisugárzását vonja maga után.
Az államfő habozásai, következetlenségei, hiánya voltak azok a tényezők, melyek lehetővé tették a példátlan pészédés rombolás előretörését. A cselekvést tehetetlenség követte mind a bel-, mind a külpolitikában. Az a diplomáciai névtelenség, amelybe Románia mára süllyedt, egy több mint középszerű elnöki mandátum következménye is. A Köztársaság Elnöke oly sokszor asszisztált közönyösen saját hatáskörei megcsonkításához. Ami pedig azokat az alkalmakat illeti, amikor alkotmányos lehetősége lett volna közbelépni, döntései lehetővé tették egy kleptokrata rendszer megszilárdulását: Viorica Dăncilă kormányfővé jelölése csak egyike ezen gesztusoknak.
A visszafejlődés, mint országprojekt cinkosságok és passzivitás nélkül nem lenne lehetséges. A Dragnea-rezsim és mostani utódja a közigazgatásban és a magisztratúrában is részesült/részesül azok támogatásában, akik számára a PSD az állampárt volt és maradt. Hegemonikus helyzetét a Traian Băsescu első mandátuma által okozott ellenhatás után nyerte vissza.
A visszafejlődés, mint országprojekt honfitársaink passzivitását jutalmazza. Ezek közül sokak számára a pangás jobb az átláthatóságnál és a dinamizmusnál: ők a klientúra kényelméhez szoktak és ezt fogadják el a létezés természetes rendjeként. A visszafejlődés elhárítja a változás veszélyét, kiiktatja a verseny távlatát és fenntartja a románok egy része által a biztonságához elengedhetetlennek tartott status quo-t.
A visszafejlődés, mint országprojekt – szisztematikusan és drámai módon – aláaknázza egy félénk modernizálás és európaiasítás alapjait. A nyugati értékektől való elszakadás mélyül el azokban az években, amikor Románia formálisan egy nyugati nemzetcsalád tagja. A visszafejlődés tudatos lekapcsolódási cselekvést jelent azokról a mechanizmusokról, melyek Romániában – a Nyugat támogatásának és nyomásának hála – lehetővé tették a változást.
A visszafejlődés, mint országprojekt egy olyan jövőkép, mely a kommunista fejletlenségen és a fészénés (FSN = Nemzeti Megmentési Front – a szerk.) kleptokrácián alapul. Ebben a jövőben felesleges szabadságra és emberi méltóságra hivatkozni. Ebben a jövőben Romániának már semmi köze sem lesz a Nyugathoz, legfeljebb csak formálisan tartozik majd az intézményeihez: a történelmi irányváltás visszafordíthatatlan és drámai lesz. A mostani visszafejlődés az autokrata Kelet felé fordítást készíti elő.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Még a nyáron átadhatják az észak-erdélyi autópálya Magyarzsombor és Vaskapu közötti, 12 kilométeres szakaszát Szilágy megyében – közölte a közlekedési tárca illetékese.
… egy PNL-s főembert elvitt a DNA, az USR elnökére lesújtott Justitia kardja, az RMDSZ-re a botránytévék hányják a gyűlöletet… és tíz román állampolgár egymillió eurónyi drótot lopott Németországban.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) volt elnöke, Elena Lasconi szombaton felszólította Nicușor Dan államfőt, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, és ismerje el a romániaiak előtt, hogy hibázott.
A képességfelmérő vizsga első napját technikai hibák árnyékolták be: a dolgozatfeltöltő platform többször összeomlott, tanárok ezrei rekedtek órákra az iskolákban. A szakszervezetek szerint a minisztérium alkalmatlansága okozta a káoszt.
Mielőtt a fáradt politikusainkat elengednénk a nyári pihenőszabadságaikra, egy dolgot tisztázzunk: 2026 első fele pont arra volt jó, hogy ismét szembesüljünk a ténnyel. Azzal, hogy újra mi, kisemberek jártunk rosszul.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.