Újabb színromán objektum jelent meg a multikultinak kikiáltott Kolozsvár főterén

A Kolozsváron élő, lakó, hosszabb ideig tartózkodó ember néha azt gondolja, lassan hozzászokott ahhoz, hogy ez a város milyen szép, milyen haladó, milyen intelligens, milyen toleráns, milyen sokszínű, milyen… milyen, milyen. Élhető!

Aztán egyik napról a másikra megjelenik valahol a városban egy tárgy és a fent említett embernek hirtelen tele lesz a begye a román városvezetéssel, kreatívokkal, magukat csak azért kisangyalnak érző mioritikus széplelkekkel, mert lám, nagyvonalú gesztussal leereszkedtek egyszer a hajdan elnyomó, manapság makrancos magyarokhoz.

Bizony, újabb csodálatos objektum jelent meg a monokróm sokszínűség és monolitikus multikulturalizmus erdélyi székesfővárosában. Egész pontosan Kolozsvár kellős közepén, az úgynevezett nulla pontban. A bronzból készült remekműre a kolozsvári Rotary Klubokban üldögélő gazdag polgárok dobták össze a pénzt, milyen szép is tőlük. A memorábilis izé, tárgyat hétfőn avatták fel, Emil Boc kolozsvári multikulti polgármester jelenlétében.

A kitalálók, készítők és engedélyezők méltán lehetnek büszkék magukra: a városközpont bronz makettjére Braille-írással is rávésettek a feliratok, hogy a látáskárosultak is kedvükre tájékozódhassanak. Ez nagyon, de nagyon szép. Na és a magyarok? Tudják, főnök urak, akik itt laknak, ebben a városban, az az ötvenezer. Plusz az itt tanuló diákok. De hát ők tudnak románul, nem? Meg úgyis elfogynak előbb-utóbb. Reméljük, legalábbis. A bronz tovább tart. Na és a turisták? Micsoda kérdés! A turisták nem tudnak románul? Se Braille-ul? Miféle bunkó turista az ilyen. Na, nézzenek Google térképet. Marhák!

Mutatunk pár képet az objektumról, lehet kéjelegni:

Íme, a mestermű! Pici tájékozódás után világossá válik, hogy a kincses város történelminek nevezett központját kicsit átszabták. Lemaradt a Karolina tér és környéke, meg a Tűzoltótorony és környéke, egyáltalán, a központ északi részének jó sávja. Talán így akarták valahogy ellensúlyozni a magyar épített örökség, főleg a templomok túlsúlyát. Meg persze azzal, hogy bevágták az ortodox meg a görög-katolikus katedrálist. Mert ha nem tették volna, a szegény román szemlélő talán azt gondolhatná, hogy valami külföldi városközpont került az oszthatatlan Románia egyik nagyvárosának kellős közepére.

A városközpont román szekciója, közelebbről. Előtérben a görög-katolikus, háttérben az ortodox katedrális. Avram Iancu szörnyszobra csupán fogpiszkáló méretű, ahhoz nagyító kell. Itt jegyezzük meg, hogy más makettek, máshol azért icipicit nagyobbak szoktak lenni.

Az a kis gubics, amelyet mintha rágógumiból gyúrt volna egy órán unatkozó nebuló, az a Mátyás-szobor. Tőle jobbra, a másik fogpiszkáló, vagy ha tetszik, egy nagyobb tű foka, na, az a Memorandisták emlékműve.

És akkor a feliratok. A jószándékú kreatívok és tervezők ezúttal sem jeleskedtek. Magyar ékezetek persze nincsenek, miért is lennének. A Wolphard–Kakas-házat alaposan elírták. Na de vannak ott még apró bakicsemegék, tessék csak, tessék!

A hibák következő bányája, egy másik feliratsoron. Talán a diverzitás szeretetéből fakadóan, talán nem, a készítők egyik helyen Mathias Rexként jelölik a szoborcsoportot, egy másikon meg Mathia Corvinként a királyi szülőházat. Így, h-val! Bár ebben van valami igazság, na. Amikor Mátyás megszületett, még nem volt király, az hétszentség!