Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Mit jelentett az Egyetem (Universităţii) tér? És az 1990. június 13–15-i bányászjárás? Ki a bűnös e bányászjárás több tucatnyi halottjáért? Milyen célból követték el a bűnt? És mit jelent Románia számára, hogy a tettesek büntetlenül maradtak?
Olvasson még:
Inkább huligán, mint diktátor
Azt állítottad, hogy „valakinek vállalnia kellett a felelősséget a kialakult hatalmi űrben”. Na ne mondd, Iliescu elvtárs. Hajdani nomenklaturistaként, szégyentelen forradalomtolvajként pont neked kellett vállalnod a felelősséget a „nép előtt”. Azért, hogy a tömegek engedélyével építs ki egy diktatúrát. De kiontott vér alapján is.
Nos, a nép előtt te voltál és maradtál a vádlottja azoknak az emberiesség elleni bűncselekményeknek, melyeket szekus cinkosaiddal együtt követtetek el, előbb 1989 decemberében, aztán 1990. június 13–15-én, valamint az azután következő bányászjárások során, hogy megvédd a „csavargóktól” a diktatórikus hatalmadat.
Inkább semmirekellő, mint áruló
És, hogyan is akartad azt megvédeni a „fasisztáktól”, ahogy hazug és aljas módon minősítetted az ártatlan, de a vájárok és a bunyós bányászokat Ion Raţiuhoz és a történelmi pártok különböző székházaihoz elvezető szekus uszítók által bántalmazott, megkínzott és meggyilkolt „csavargó” fiatalokat? Egyszerűen. Elárultad az országodat, melynek Vakonszületett vasárnapján lettél hazugsággal és manipulálással az elnöke.
Amúgy volt már tapasztalatod a hazugságban (pl. azzal, hogy a FSN [Nemzeti Megmentési Front – a szerk.] nem fog részt venni a választáson), az árulásokban és a román–román háborúkban. Szakértőnek bizonyultál a terror és a munkások felszításában. Előbb a fővárosban, ahol összehívtad a munkásokat az ipartelepekről, hogy megszabadulj azoktól, akik riválisaid lehettek a Román Kommunista Pártból (PCR) és a Securitatéból „a nép előtti felelősségvállalásban”, mint például Dumitru Mazilu. Aztán Marosvásárhelyen, a leszerelt Securitate ideiglenes feltámasztására pont jó ultranacionalista uszításokkal. Végül az 1977-es zsil-völgyi lázadások után szekusok által behálózott és rinocéroszosított vájárok részvételével.
Inkább csavargó, mint aktivista
Ezzel párhuzamosan példátlan információs háborút robbantottál ki a csavargólázadás ellen, melynek során a szabadság csecsemői az első lépéseiket gyakorolták a felszabadulásban, igyekezve újra visszazárni őket a kommunizmus által kialakított belső börtöneikbe. A korabeli egyetlen tévécsatornán, továbbá a Darie Novăceanu és Dumitru Tinu Adevăruljára átkeresztelt Scânteia féle pártlapban erőteljesen terjesztetted, keményen elítélted az ország állítólagos „kiárusítását”.
A magukat fészénéseknek nevező PCR-aktivisták kitartóan gyalázták hol a téren összegyűlt „ellenforradalmárokat”, hol az Építészeti Egyetem „álcázott kommunistáit”, nem érdekelte őket, hogy a besározottak csavargósan azt skandálták, hogy „le a kommunizmussal!” És azt, hogy „mi innen nem megyünk, nem megyünk haza, amíg vissza nem szereztük a szabadságunkat”.
A szabadság és igazi demokrácia iránti étvágy csillapítása érdekében a románokat a kommunizmus négy évtizede alatt hülyítő agitprop – olthatatlan szomjúsággal – újra lecsapott az értelmiségiek, egyetemi hallgatók, feltételezett „erőszakos kábszeresek”, a téren lévő kitalált „megvásároltak”, valamint a „pártoknál található fegyverek” által jelképezett Nyugatra. Mely pártok székházaiban írógépek vagy másológépek „szörnyűségét” sikerült felfedezni.
Inkább halott, mint kommunista
Ki segített téged abban, hogy kivezesd a Ceauşescu megbuktatása miatt szeretett országot a civilizált nemzetek családjából, éveken keresztül megmaradva ebben a leprásnak szánt, kegyetlenül elszigetelt állapotban? Egy hosszasan mankurtosított nemzet mentalitása. Az őrült antiszemitizmusukban megingathatatlan összeesküvés-elmélethívők azonban siettek a külföldieket, a királyt, a földesurakat, a „bozgorokat” és a cigányokat, a Brucan féle „idegeneket” hibáztatni.
Holott a disszidenssé, majd fészénés ideológussá vált semmirekellő propagandista inkább csak jelentéktelen eszköze volt egy olyan honi rendszernek, mely a gorbacsovizmus és a decemberi forradalom által az egyensúlyából komolyan kibillentve Ion Iliescun és képmutató nyugati hangján, Petre Romanon keresztül próbált meg talpra állni. És erőteljesen és tartósan újra hatalomra kerülni, többé nem adva számot egy szűk, de iskolázott, találékony és ebből fakadóan a nomenklaturista félalfabéták számára rendkívül idegesítő elitnek.
Ez az elit iszonyatosan nyugtalanító volt a temesvári kiáltvány 8. pontjában szereplő lusztráció gondolatától őrülten megijedt szekus gyilkosok és besúgók számára. Azt hiszem, e követelések fenyegetésével szembesülve, melyek azokhoz hasonlóak voltak, melyeket az akkor több tízezer román által elözönlött Németországban fogalmaztak meg a STASI-val szemben, úgy döntöttél, hogy ölni fogsz. Méghozzá tömegesen. Akkora méretű kriminális reakciót terveltél ki, hogy az felejthetetlen példává váljon, örökre elrettentve a szabadság hangját.
A képmutatóan a tér „tehermentesítésének” elnevezett vérfürdő után köszönetet mondtál a gyilkos vájároknak. Miközben kétszínű cinkosod, Petre Roman a nyugatot kábította, a demokrácia iránti fészénés elkötelezettséget mímelve, te a bányászoknak és a gyilkosságaikat irányító szekusoknak magyarázkodtál, ezáltal bizonyítva bűnösségedet. Márpedig a forradalom vértanúinak, az 1990. júniusi bányászjárás több tucatnyi halottjának és a többi bányászjárás áldozatainak vére örökre beszennyezte, elvtárs, a kezedet, a becsületedet és a nevedet.
Mi innen nem megyünk, nem megyünk haza / Míg vissza nem szerezzük a mi igazságunkat is
Áldozatuk Románia orcáján és lelkiismeretén is lemoshatatlan foltot ejtett. A román–román háborúk Liviu Dragnea, Carmen Dan és a csendőrségi elgázosító és verekedős pribékjeik által 2018. augusztus 10-én újra feltépett lüktető sebe csak akkor fog behegedni, ha téged is elítélnek és börtönbe zárnak, te gyilkos. És csak akkor, ha az augusztus 10-i elgázosítókat is elítélik. Különben újra megnyílik. Továbbra is vérezni fog.
Továbbra is gennyesedik majd, új válságokat, bűnöket és agóniákat okozva, valamint visszaeséseket a fészénés-pészédés zsarnokságba, mint amilyen a kleptokrata, dragnióta is, amíg nem szolgáltatnak – még ha szimbolikusan is – igazságot a gyilkosokkal, a bérenceikkel és a propagandista cinkosaikkal szemben.
Miközben a sírból kiált a Străuleşti-en eltemetettek vére, semmi sem bizonyítja jobban, hogy a NATO-hoz és az EU-hoz való tartozása ellenére Románia továbbra is egy siralmas „eredeti demokráciában” dagonyázik, mint az, hogy te, Iliescu elvtárs és rezsimed cinkosai ugyanúgy megúsztátok az elítélést, mint Carmen Dan csendőrei. És nagyon is jól tudod, hogy az országnak addig nincs esélye meggyógyulni, amíg nem űzi ki magából a 29 évvel ezelőtt kísértő démonjait. És 1990 előtt. Mint ahogy nemrég is.