Patrióta történész: Jakubinyi György ki akarja zárni a románokat Erdély történelméből!

A kolozsvári Vasile Lechințan egy ideje azzal foglalkozik, hogy ilyen hangvételű leveleket irkál magas rangú világi és egyházi címzetteknek.
Hirdetés

Tavaly például trikolór tintába mártott tollával nem kisebb személyekhez és intézményekhez írt dörgedelmes litániát, mint Románia elnöke, Románia Parlamentje és Románia Legfelsőbb Bírósága. Mégpedig arról, hogy az erdélyi magyarok nem visszaigényelték a vagyont, amit elvett tőlük a román állam, hanem

ellopták azt a vagyont, ami a románoké is.

Na de az történt, hogy se Románia elnöke, se Románia Parlamentje, se Románia Legfőbb Bírósága nem méltatta válaszra Lechințan urat.

Erre most a jeles nemzetvődő történész ismét nekidurálta magát. Ezúttal azonban más célpontot választott. Nem, nem Viorica Dăncilă miniszterelnököt van szó. Hanem Jakubinyi György gyulafehérvári érseket. Írt neki is egy levelet, vagyis nagyjából átmásolta a tiszta papírra korábbi irományát (ezért nem fogjuk teljes egészében közölni, Isten őrizz), persze figyelembe véve azt, hogy egy magas rangú egyházi méltóságnak szól.

Ennek megfelelően ezúttal az erkölcsre hivatkozik igen gyakran Lechințan úr. Persze, csak miután alaposan bemutatta magát: az iskolában minduntalan díjazott tanuló, később tudós, doktor, kutató, aki a Megismerés szent zászlaját cipeli rendíthetetlenül.

Szóval, a jeles férfiú levelében

többrendbélileg is kétségbe vonja Jakubinyi érsek erkölcsösségét.

Vagyis burkoltan bűnösnek nevezi a címzettet. Elsősorban azért, mert az 1989-es forradalom után „megfeledkezett” arról, hogy a románok és magyarok megbékélésén dolgozzon, hogy irtsa a gyűlöletet és a (feltételezhetően magyar) sovinizmust.

Aztán bűnösnek tartja a drága jó történész úr Jakubinyi érseket abban, hogy kihasználta a román adminisztratív, politikai és jogi hatóságokat annak érdekében, hogy elérje egyes közvagyont képező ingatlanok „visszaigénylését”, természetesen torz és hamis érvek, illetve dokumentumok alapján. Olyan ingatlanokról van szó, amelyek még az erdélyi magyar uralom idején sem képezték a katolikus egyház tulajdonát: a marosvásárhelyi Unirea Líceum, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Líceum, a csíkszeredai Márton Áron Líceum épületeiről, illetve számos más ingatlanról van szó.

Közben persze a román kisgyerekek sírnak,

mert a katolikus egyház , az érsek úron keresztül elválasztja őket magyar osztálytársaiktól, barátaiktól.

Hirdetés

És akkor egy mondatot mégis idézünk, mert igazi atombomba:

„Ön megpróbálja kiiktatni a románokat Erdély történelméből, továbbá etnikai szeparatizmust igyekszik teremteni, amelyet az Európai Unió értékei határozotan visszautasítanak.”

Nem igazán tudjuk, hogy a francba tudnak értékek visszutasítani valamit, de igyekeztünk szó szerint fordítani a fennkölt mondatot, és hát nem is vagyunk olyan jeles doktorok, kutató, díjazott nebulók, mint Lechințan úr.

Ezek után a levélíró másolgat még ezt-azt korábbi leveléből, majd rátér a nagy fináléra. Amelyben, ugye, megoldást követel a fenti bűnökben fetrengő érsektől. Egész konkrétan azt, hogy Jakubinyi úr járuljon a román hatóságok elé (lásd még Canossa-járás) és intézze el, hogy az egész jogtalanul „visszaigényelt” vagyon kerüljön szépen vissza a köz tulajdonába,

vagyis legyen a románoké meg a szászoké is.

Mert ha nem, akkor sose csökken a román-magyar feszkó, amelyet egyébként a romániai és magyarországi magyar vezetők sovén magatartása minduntalan fokoznak.

Hát így. Égünk a kíváncsiságtól, hogy vajon Jakubinyi György érsek úr válaszol-e Lechințan mesternek. Vagy úgy tesz, mint Románia elnöke, Románia Parlamentje és Románia Legfelsőbb Bírósága.

Hirdetés