Apróra!
Szerző: Sabin Gherman
2019. május 14. kedd, 16:11
Erdélynek elege van abból, hogy Teleormanból vezessék. Moldva rátalált az európai irányra. A Dél pedig... Sabin Gherman írása.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg a Newsweek oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Nagyszeben. Kétezer ember várja az európai hivatalosságokat. A város csillog-villog, semmiben sem különbözik attól, amit Nyugaton lát az ember. Diszkrét biztonsági apparátus, ahogy a civilizált világban szokás.

Merkel, Macron, Iohannis, Timmermans – fürdőzés a tömegben; el vannak ragadtatva az emberek lelkesedésétől. Tíz létfontosságú döntés, több tucatnyi viszonyítási pont Európa jövője számára (a Nagyszebenben elfogadott nyilatkozat tíz pontja nem döntés, csak szándéknyilatkozat – a szerk.). A világ összes tévéje Nagyszebenre szegezi tekintetét. Igen, egy napra Nagyszeben az Európai Unió fővárosa, az a pont, ahol integráló filozófiákat lehet újraindítani.

Jászvásár (Iaşi). Néhány ezer ember. Nem jöttek, hanem hozták őket. A tévék választási kampánypénzt kaptak és azt állítják, hogy negyvenezren voltak – de valójában negyedannyian sem. Több tucatnyi furgon, több száz csendőr, mindegyiknek ott van a derékszíján a könnygázfecskendő.

Dragnea úgy döntött, bemocskolja a nagyszebeni csúcstalálkozót.

Több száz busz, a polgármesterekkel az élen, cipelte a nagygyűlésre a tisztelt szociális segélyezetteket. Félnek Dragneától, úgy tűnik, tervet kell teljesíteniük – mint az ötévesnél. Még orvosokat is idekényszerítettek, egyenesen az ügyeletből. Tanárokat. Munkaadókat. Segélyezetteket, egy rakásra.

Mindenkit, aki mozog. Újra elhozták a fúvószenekart, melynek a pfujolást kellett elnyomnia. Néhány száz méterrel odább másik több ezer moldvai – a tüntetők. Ők is félnek, és szintén Dragneától – ez a rossz fogú osztályismétlő közelebb áll Isztambulhoz, mint Brüsszelhez. A magát a Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőjének mondó egyén megpróbálja újra a szocialista utánfutóhoz kötni Moldvát. Csakhogy a moldvaiak ebbe már nem mennek bele.

Két Románia van, mindkettő Dragneától fél.

Az egyik azt reméli, hogy az Európai Unió végül majd elrendezi itt nálunk a dolgokat. A másik, ha morog, akkor is otthon morog, a feleségével, nehogy meghallja a polgármester úr és elvegye a szociális segélyt: szépen felmászik a buszra, elfogadja a szendvicsét, a vizes palackját és a százlejesét. Alamizsna.
Igen, Dragnea kettészakította Romániát. Odavitte a csendőreit, hogy az Európa-ellenességét őrizzék. Az a belügyes, a volt videlei iskolai titkárnő (Carmen Dan belügyminiszter – a szerk.) szintén átdugdosta a botot a nagyszebeni kerítésen keresztül. Dăncilă Kolozsváron kóborolt, kemény pfujolások közepette. Ezek az utolsó vergődések.

Ezeknek egy csepp kedvük sincs az Európai Unióhoz – egyszerűen zavarja őket.

Erődemonstrációkat akarnak, azon csodálkoznak, hogy annak a vászlói (Vaslui) nagykutyának csak ötven szerencsétlent sikerült elhoznia egy PSD-s „nagygyűlésre”. Új ígéretekkel állnak elő, nyálasan folyik a tej, meg a méz. Ceauşescu is ezt tette. Emlékeznek még, mennyire meg volt lepve? Száz lej? Afelé haladunk.

Míg Iohannis megerősítette Nagyszeben, Erdély, végső soron Románia imázsát, Dragnea éppen gúnyt űzött a moldvaiakból; nehezen hiszi el, hogy Moldva lakói szintén az Európai Unióba tartanak, autópályákat, iskolákat és közpolitikákat akarnak. Dragnea teljes erejével azzal a recepttel próbálkozik, mellyel Iliescu a szocializmus tartalékává változtatta Moldvát – csakhogy most már nem működik.

Erdély és a Bánság mindig is Európa-párti régiók voltak.

Másképp néznek ki, nemcsak az építészetét örökölték meg egy birodalomnak, de a történelmét, a mentalitását is. A beruházók azért jönnek ide, mert akár tetszik, akár nem, egy óra alatt a magyar autópályákon vannak és onnan gyorsan eljutni Nyugatra.

A Dél az Uniótól elszakadtnak és integrálatlannak tűnik – ennyire voltak képesek az ottani politikusok. A legszegényebb térségekben találhatók a leggazdagabb és legbefolyásosabb kiskirályok is. Az ember megnézi a nagyszájú Olguţa (Lia Olguţa Vasilescu – a szerk.) Dolj megyéjét és látja, hogy ott nyüzsögnek a segélyezettek.

Ha elmegyünk a videlei üresfejű hölgy Teleormanjába, ott is a segélyezettek seregeit látjuk. A Dél egy óriási bazár lett, adják-veszik az embereket – egyfajta beszélő krumplik. Igen, a Délről van szó, arról a régióról, mely királyul élhetne csak a földből – mert az ottani emberek talán az Unió legjobb földjét kapták ajándékba, a politikusok viszont egy rakás ragyát csináltak belőle.

Moldva középen van. Az Európai Unió legszegényebb régiója.

De kulturális oázis is, az a vagány kivétel, mely az egyetemes kultúrába rögzít bennünket. Porumbescu balladája. „Nem hittem volna, hogy valaha megtanulok meghalni.” Petre Ciubotariul fia Ştefan Nicája (Ion Creangă író – a szerk.).

Moldvát százötven éve állandóan földbe döngölik – mintha sorba állna egy modernitási igazolványért és senki sem törődne vele. Mind a falhoz vágta, hagyott neki némi aprót az éjjeliszekrényen és aztán magára hagyta; éjszaka, mint a tolvajok, a választások után.

A moldvaiak most Nyugatra tartanak. Autópályákat akarnak. Meneteléseket szerveztek, elegük van a szocializmusból. Ide jött Dragnea helyreállítani az ideológiai libidóját; Nagy Istvánról (III. István moldovai fejedelem, románul Ştefan cel Mare – a szerk.) és hazafiságról beszél, mintha sört osztogatna felesége falujában a fuvarosoknak. Békéről beszél sokat, mintha háborút készítene elő a kulisszák mögött.

Jól-rosszul, Erdély is, Munténia is, Moldova is elsántikált Nyugat felé. Nem a szlovének, nem a csehek sebességével; megvolt a saját sebességünk, mely néha a feketekápolnai lányok táncára hasonlított.

Most minden szétszakadt.

Van Erdély, mely semmit sem fog eltűrni az egyes pészédések által megálmodott RoExites erőlködésekből, Erdélynek elege van abból, hogy Teleormanból vezessék; van a saját irányára, az Európa-pártira rátaláló Moldva és van még a Dél, melyet újra fognak indítani, ha a bukarestiek elfoglalják a Győzelem (Victoriei) teret – és ez, az Európa-pártiság Dragnea bandájának legnagyobb félelme. Ezért próbálnak kiszakítani, amit még lehet. Szembeállítani Nagyszebent Jászvásárral, Erdélyt Moldvával. Ha sikerül, senki sem tudja majd valaha megfizetni.

Ez az ember botrányt akar, mint a török szappanoperákban. Riadóállapotot, mert akkor már senki sem számolja össze a csendőrök által okozott kék foltokat, sebeket, meg a könnygázgránátokat. Maga után cipeli a régi péréméseket (PRM = Nagy-Románia Párt – a szerk.), Olguţát és azt a kopaszt (Codrin Ştefănescu – a szerk.), hogy jöjjenek az emberek, mint a táncoló medvére; a rájuk hasonlító emberek. Állítólag Brüsszelben igazságtalanul bántak Romániával, ők majd helyreállítják a becsületét.

A május 26-i szavazás nem az Európai Unióról szól, hanem arról, amivé mi leszünk. Isztambulról és Brüsszelről. Analfabétákról és a gyermekeiket különórákra cipelő emberekről; az adókból élőkről és az adózókról – vagyis mindarról, amiről 1989 decemberében azt hittük, hogy egy ragyás púp.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/31161
A lelkészség köré alakult közösség a második családot jelenti fiatalok százainak az egyetemi évek során. A szülinapon jártunk, ahol a résztvevők örömeikről, élményeikről és egy évtizedes tragédiáról meséltek nekünk.
Mit mondott Emil Boc a beiktatáskor?
Nézzük meg jól ezt az országot. képesek vagyunk még itt élni? Sabin Gherman írása.
A kolozsvári Vasile Lechințan egy ideje azzal foglalkozik, hogy ilyen hangvételű leveleket irkál magas rangú világi és egyházi címzetteknek.
Sikerült egy gyomorfertőzésből politikai botrányt kavarni.
Háborús körülmények között olyan társadalmi összefogást valósított meg Észak-Erdélyben ez a párt, amelyre sem előtte, sem utána nem volt példa. Kötetbe foglalták rövid, de annál izgalmasabb történetét.
A történész szerint a románok inkább a kommunizmusból származnak, mint a dákoktól vagy a rómaiaktól. És mond egyéb meredek dolgot is az alábbi interjúban.
Csak úgy csattogtak a (lakk)cipők a kövezeten. Rég nem vonult be senki ilyen méltósággal a kincses város kellős közepébe.
Kelemen Hunor azt állítja, az úzvölgyi cirkusz verte ki a biztosítékot.
Már építkezési engedélyt sem kérnek a vidéki beruházásokhoz.
A börtönviselt ex-miniszterelnök, Adrian Năstase is idejét érezte egy kis hergelésnek. Sőt, az aradi Szabadság-szobor újralebontásával is fenyeget.
Iohannis mindenesetre hatalmas változásokat vizionál hétfőtől, és meg is fenyegette Dragneáékat.