Iohannis népszavazása és Románia pályája

Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Mit von maga után Iohannis népszavazása? Mi lesz Románia pályája a büntetőtörvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv elfogadása után? És mit lehet tenni bizonyos új típusú zsarnokságok megszilárdulása ellen?
Nagyon rossz hír a büntetőtörvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításainak sietős, ostromlott diktatúrához illő ütemben történt képviselőházi elfogadása. Ez nagyon nehéz időket jósol a románok szabadságára és jogaira, mint ahogy Románia európaiságára is nézve.

Hiszen a módosítások ellentétesek Románia korszerűsödési, nyugatosodási és demokratikus megerősödési érdekeivel.

Az RMDSZ cinkosságával végrehajtott változtatások részben vagy teljesen megszüntetik bizonyos bűncselekmények büntethetőségét, megnehezítik a nagy korruptak vizsgálatát és megbüntetését és határozottan kiváltságos helyzetbe hozzák a kleptokráciát. A kleptokraták úgy döntöttek, sietősen és az eddiginél egyértelműen gyorsabban elévültté tesznek erkölcsileg elévülhetetlen törvénytelenségeket.

Ezen kívül, a parlamenti cinkosaikkal együtt, masszívan csökkentették a büntetéseket. Megsemmisítettek minden átláthatóságot és a románoknak azt a jogát, hogy tájékoztassák őket a valószínűleg megvesztegetett, megvesztegető, befolyással üzérkedő és általában véve korrupt tisztségviselők feje felett lebegő gyanúkról (a módosítás csak azt tiltja, hogy állami hatóságok a bűnösség bíróság által bebizonyítása előtt szivárogtassanak ki információkat gyanúsítottakról; a módosításokról további részletek román és magyar nyelven – többek között – itt és itt – a szerk.).

Mivel a nagy korruptakat többé nem lehet majd megbüntetni,

vagy mentesülnek a tetteiknek megfelelő mértékű büntetések alól, a nemrég újra átpolitizált igazságszolgáltatás megint ki lesz téve egyes kormányon lévők kénye-kedvének, akik ráadásul nemcsak bűnözők vagy ez utóbbiak ügyfelei, hanem analfabéták és szélsőségesek is. Ennél rosszabb nem lehet.

Annál is inkább, mert a nép beletörődni látszik az ország gyors ütemű kleptokratizálódásának elfogadásába. És a legutóbb elfogadott módosítások külön-külön és együttesen is azt a jogos benyomást erősítik, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) és bűnöző vezetője, Liviu Dragnea a bűnözés, a neo-szekus és neo-nomenklaturista politikai maffia paradicsomává változtatták Romániát.

Ilyen körülmények között és egy olyan Európában, melynek polgárai – mint például a németek – egyre kevésbé bíznak a demokrácia erényeiben és egyre inkább hajlanak a populizmus, a szélsőségesség és a tekintélyelvűség eltűrése felé, nem világos, hogy

Románia jövője számára mit jelentenek még a Iohannis által eldöntött igazságszolgáltatásról szóló népszavazás kérdései.

Az elnök szakértői azt akarják tudni, hogy Románia polgárai, egyrészt, „egyetértenek az amnesztia és a közkegyelem megtiltásával a korrupciós bűncselekmények esetében?”

Másrészt pedig azt, hogy „egyetértenek a sürgősségi kormányrendeletek kormány általi elfogadásának tilalmával a bűncselekmények, a büntetések és az igazságügyi rendszer szervezésével kapcsolatosan és a rendeletek közvetlen alkotmánybírósági megtámadására vonatkozó jog kiterjesztésével?”

Miként reagálhatna a nép erre a népszavazásra?

A második kérdés bonyolultságát félretéve, melyet egy félanalfabéta és plagizáló tisztségviselők által vezetett, kertvégi budikkal és romhalmaz iskolákkal teli ország polgárai könnyen meglehet, hogy fel sem fognak, valószínű, hogy az ügyeket értő és a tétet felfogó románok túlnyomó többsége egyértelmű választ ad majd azokra. És testületileg igent mondanak.

Végső soron nem titok, hogy az euro-atlanti struktúrákba integrált Románia nem igazán sok polgára akar egy ázsiasodott, afrikanizálódott és mélységesen korrupt ország polgárai lenni. Olyan országé, melyben lábbal tiporják az egyszerű ember jogait, a hatalommal rendelkező gazemberekét pedig az egekig gyarapítják és erősítik. Olyan országé, melyben a nagy megvesztegetőket és megvesztegetetteket amnesztiával, közkegyelemmel és sürgősségi kormányrendeletekkel, vagy a kormányon lévők, a parlamenti képviselők, az ombudsmanok és, jaj, az alkotmánybírók soraiban lévő bérencek aljasságával mentesítik a büntetések alól.

De a nemzet akarata csak egy demokráciában számít.

Akkor van értéke, ha a nép tényleg szuverén, a propaganda minimálisra csökkentett, a választások pedig tényleg számítanak. Nem egy tekintélyelvű rezsimben. Nem egy olyan rezsimben, amely a médiateret bőségesen uraló álhíres tévék, valamint hazai és külföldi agitprop honlapok segítségével mindent elkövet majd, hogy fenntartsa a nemzet fáradtságát és fatalizmusát és megnehezítse az újságíróknak azt a küldetését, hogy megértessék az emberekkel a feltett kérdések értelmét is, a szavazás és az igazságosan választás fontosságát is. Tehát meglehet, hogy Iohannis népszavazása elkésett.

Végül is a törvénykönyvek módosításainak kevéssel az európai választás előtti elfogadásával a Dragnea-rezsim egyértelműen azt bizonyítja, hogy két fityingre sem tartja a nemzet véleményét vagy a polgárok szavazatát.

Tehát min alapul a pészédés rezsim? Sokat segít, ha figyelembe vesszük más, véres zsarnokságokká alakult hibás demokráciák lebomlását. Oroszország, Törökország, Venezuela, a szandinista Ortega diktatórikus nicaraguai rezsimjének pályáját, például. És más hasonlókét.

Az új diktatúrák a nagy korruptakkal kötött együttműködési és büntetlenségi megállapodásokon alapulva épülnek fel.

A zsarnokok együttműködésén a neofasisztákkal és a neokommunistákkal, valamint az egyházzal, nevezetesen a fundamentalista klérussal. A plázacicák és klánivadékok hatalomra juttatásán és felemelkedésén. A Dragnea csendőreihez hasonló katonai és félkatonai struktúrák bérekkel, nyugdíjakkal és más juttatásokkal történő gazdagításán, melyeknek nő a zsarnoktól való függése. A sajtó legyalulásán és a propaganda felerősítésén.

Kötelezőnek és elmaradhatatlannak tűnik a rendszer ultranacionalista üzenete és – azon keresztül – a helyi, autentikus erkölcsi viszonyítási pontok, valamint a valódi demokráciák következetes megrágalmazása, az előbbieket „árulókként”, az utóbbiakat pedig – állítólagos – „gyarmatosító” erőkként rágalmazva meg, melyek a nép feltételezett „ellenségeit” fizetik.

Végül

mindenütt jelenlévőknek tűnnek a látszólag törvényes, vagy nyilvánvalóan törvénysértő megtorló lépések,

melyek célja az ellenzék megbüntetése és megfélemlítése, tagjainak kiiktatása vagy meggyilkolása, valamint médián belüli hátrányba hozása, amit a választások befolyásolása, meghamisítása és elcsalása is kiegészít. Az erőknek e bénító felvonultatásával csak holmi ál-nyomásgyakorlások (mint például a PES kapcsolatainak „befagyasztása” a PSD-vel) félmegoldásai és pontosan célzott külföldi szankciók szállhatnak szembe. Vagy szórványos és vérszegény belföldi tüntetések.

Ezzel szemben szervezett és edzett társadalmak képesek lennének ellenállni. Ezzel szembe tudna szállni egy fegyelmezett nemzet, mely képes elutasítani a beletörődést és a megosztottságot, felkészülni egy nehéz és elhúzódó harcra, kipróbált, nyilvánvalóan megbízható vezetőket kiválasztani és erőteljes, szisztematikus, intelligens és átfogó nemzetközi támogatást szerezni magának, mely nemcsak a tetteseket bünteti meg effektív módon, hanem az összes cinkosát is.